Babits Fekete Ország

Kezdőlap A nap verse Babits Mihály: Fekete ország Napi tartalmak A nap verse október 9, 2020 Babits Mihály: Fekete ország c. verséből hallhatunk részletet Mikita Dorka Júlia színinövendék és Szaszák Zsolt, a Szegedi Nemzeti Színház tagja előadásában. A versvideót kísérő képkockák (a szegedi) árnyékból bukkannak elő. Forrás: Új Misszió

1. Babits Mihály: FEKETE ORSZÁG | Verstár - ötven költő összes verse | Reference Library
2. Babits Mihály: Fekete ország
3. Pongrácz Rita - Babits Mihály: Fekete ország rajz– Vates

Babits Mihály: Fekete Ország | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Reference Library

Jöjjön Babits Mihály – Fekete ország verse. Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete világ. Áshatod íme, vághatod egyre az anyagot, mely lusta, tömör, fekete földbe, fekete hegybe csap csak a csáklyád, fúr be furód: s mélyre merítsd bár tintapatakját még feketébben árad, ömöl nézd a fü magját, nézd a fa makkját, gerle tojását, csíragolyót, fekete, fekete, fekete, fekete kelme s fekete elme, fekete arc és fekete gond, fekete ér és fekete vér és fekete velő és fekete csont. Más szin a napfény vendég-máza, a nap a színek piktora mind: fekete bellül a földnek váza, nem a fény festi a fekete szint karcsu sugárecsetével nem: fekete az anyag rejtett lelke, jaj, Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály költeményét.

A Fekete ország 1906-1907-ben keletkezett, a Levelek Iris koszorújából című kötet egyik darabja, amely jól mutatja, milyen fontos volt Babits számára az Írisz jelképezte sokszínűség, tarkaság, változatosság. Visszariadt a színtelenségtől és a sötétségtől (mert a sötétben nem látszanak a színek). A Fekete ország ihletője Edgar Allen Poe egy fantasztikus novellája, melynek címe Arthur Gordon Pym elbeszélése. Egy olyan országról szól, ahol minden fekete, a föld, a víz és az élőlények is. Egy másik nézet szerint az alapötlet egy fizikai tétel: a valóságban nincsenek színek, azok csak a fények különböző hosszúságú és rezgésszámú sugarai, csak mi látjuk a világot "színesnek". Fekete ország Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete világ.

Babits Mihály: Fekete Ország

Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete világ. Áshatod íme, vághatod egyre az anyagot, mely lusta, tömör, fekete földbe, fekete hegybe csap csak a csáklyád, fúr be furód: s mélyre merítsd bár tintapatakját még feketébben árad, ömöl nézd a fü magját, nézd a fa makkját, gerle tojását, csíragolyót, fekete, fekete, fekete, fekete kelme s fekete elme, fekete arc és fekete gond, fekete ér és fekete vér és fekete velő és fekete csont. Más szin a napfény vendég-máza, a nap a színek piktora mind: fekete bellül a földnek váza, nem a fény festi a fekete szint karcsu sugárecsetével nem: fekete az anyag rejtett lelke, jaj, fekete, fekete, fekete.

Más szin a napfény vendég-máza, a nap a színek piktora mind: fekete bellül a földnek váza, nem a fény festi a fekete szint karcsu sugárecsetével nem: fekete az anyag rejtett lelke, jaj, Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.

Pongrácz Rita - Babits Mihály: Fekete Ország Rajz&Ndash; Vates

Értékelés: 29 szavazatból A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat. A vers jószívű. Ránk bízza, mit tegyünk, gondoljunk. Nem akar, nem vár el semmit.

Pongrácz Rita gimnáziumi évek alatt készült versillusztrációja - zseniális! :) Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: Hozzászólás Név Email Tartalom Minden hozzászólást csak jóváhagyás után publikálunk