Ábrahám Testamentuma – Wikipédia
Villon úgy látja, az ember alapvetően gyenge, esendő lény, aki újra meg újra visszaesik a bűnbe, ami ellen képtelen védekezni. Ezért ő a szánalomban, Isten könyörületességében keresi a feloldozást. Hívő keresztény volt, aki elhibázott élete, züllöttsége ellenére is őszintén hitt a megváltásban, a megbocsátásban, Isten kegyelmében. Bűneit Villon őszintén megbánja, igaz fájdalmat érez miattuk, ugyanakkor siratja az életnek azokat az értékeit, amelyeket a halállal örökre elveszít: az élet szépségeit, örömeit, sőt, még nehézségeit, viharait is. A visszatekintő alkotás alaphangulat a megkapóan őszinte. Babits Mihály szerint "csupa cinikus és zokogó vallomás" a költemény. Egyrészt kihívó, dacos, lázongó, a világgal szembeforduló, hetyke attitűd, másrészt őszinte bűnbánat, vezeklés, gyötrelmes haláltudat, halálfélelem érezhető benne. Beszédhelyzet: a lírai én egy fiktív alaknak (Frémin) mondja tollba a végrendeletét. Mindeközben az összegzés igényével visszatekint saját életére. A Nagy Testamentum újdonsága, hogy a versek középpontjában maga a költő áll: ez a középkori költészetben nem volt jellemző, mivel e tekintetben a középkor szemlélete ellentétes volt a későbbi korok szemléletével.
Villon Nagy Testamentum
A halál közelségében rontott rá az a megrendültség, amit akkor érez az ember, amikor rádöbben, hogy a fiatalságának örökre vége van. Harmincéves volt ekkor költő, így ma azt gondolnánk, ennyi idősen korai volt a halálra készülnie. Csakhogy a középkorban jóval alacsonyabb volt az átlagéletkor, a legtöbben meghaltak a 30-as vagy a 40-es éveikben, és az volt a ritkaság, ha valaki megérte a 60-at, 70-et. Így abban az időben egy harmincéves nem számított fiatalnak, talán még középkorúnak sem. Ráadásul Villon beteg is volt, megrokkant egészségével minden oka megvolt rá, hogy úgy érezze, végére ért az életének. Ez az érzés késztette a Nagy Testamentum megírására, hiszen életük végén az emberek végrendelkezni szoktak. Más kérdés, hogy neki nem volt vagyona, amiről végrendelkezzen. Mégis végrendelkezett, szétosztotta azt a semmit, amit élete során szerzett, így fejezve ki érzéseit azok iránt az emberek iránt, akik így vagy úgy szerepet játszottak az életében. A Nagy Testamentum műfaja, témája, kifejezőeszközei A Nagy Testamentum műfaj ilag változatos: ballada, panasz, rondó (12-13 soros, refrénes versforma, eredetileg körtánc), tanítás, dal, epitáfium (sírfelirat) is található benne.
A Nagy Testamentum Youtube
Az illusztrációk zseniálisan ragadják meg a danse macabre hangulatát. levendulalány >! 2017. június 9., 15:24 Villon nagyon közel áll a szívemhez, élvezet olvasni! Mekkora egy hülye lehetett, csodálom a lazaságát és az életfelfogását, ami mai szemmel is még mindig irigylésre méltó! Olvassatok Villont!!! Cukormalac >! 2018. május 4., 17:59 Kilencedikben nem igazán rajongtam az irodalomért, ez talán az ex-magyartanáromnak is köszönhető volt valamennyire. Aztán egyszer csak jött Villon, vele együtt pedig Vas István, Mészöly Dezső és Faludy György fordításai, (utóbbinak átköltései) én pedig azt mondtam: "Íme, új kedvencem van! " Ez azóta sem múlt el, az pedig biztos, hogy ez a testamentum nem csak címében, de hatásában is nagy. Meghajlok a Mester előtt. kaporszakall >! 2015. június 23., 22:06 Igen, kedvenc. De csak a Vas István-féle fordításban… Kosztolányi egy helyen azt mondja: verset fordítani olyan, mint gúzsba kötve táncolni. Ez pedig, mint tudjuk, csak ritkán sikerül tökéletesen. Úgy érzem, Vas Istvánnak itt sikerült.
E földi élet nem örök, Bármit mond is a pénzpóca; A halál mindenkit ledöf S ez vigasz némely nyomorúltra. Az én sorsom élve-halva Ifjat és vént, senkit se sért: Hegyek se előre, se hátra Nem mozdulnak egy koldusért. A sorsom ellen, Mely bajba ránt minduntalan, Gyenge vagyok és tehetetlen. Éhségében gyilkol a vad, Embert bűnbe a kényszer űz. Szerettem, igaz, s szeretek Ma is: de szívem szomorog, S gyomrom, amelyben ritka vendég A jó vacsora, úgy korog, Hogy nőre nem gondolhatok. No de csókol helyettem az, Aki dús: régi nóta, hogy Megy a tánc, ha tele a has! Zsebelj és férfit ne kímélj; Foszd ki, akit tudsz, sorra mind: A nő, ha megvénűlt, nem ér Annyit se, mint egy rossz fitying. A szép fegyverkovácsné balladája a széplányokhoz c. vers Így siratjuk a régi jó Időket, szegény, vén banyák, Kuporgva, egy-egy rongycsomó, A gyatra tűznél, mit a fák Kérge s a rőzse ingyen ád... Kora tűz korán ellobog - Szépek voltunk és ostobák! Férfi s nő: ez a sorsotok. A szép fegyverkovácsné panasza öregségében c. vers Tiszta arcnak tiszta a tükre.