Lilla - Csokonai Vitéz Mihály - Régikönyvek Webáruház
Segédanyagok « vissza a találati oldalra Feltöltés dátuma: 2008-12-12 Feltöltötte: Eduline Csokonai költészetének legnagyobb remekműve a Lilla-dalok, melyet élete szerelme Vajda Julianna köré épített fel. Tantárgy: Irodalom Típus: Jegyzet hirdetés
Csokonai Vitéz Mihály Lille.Fr
A versből – rövidsége ellenére – kitűnően érződik a költő lángoló szerelme ("A hatalmas szerelemnek elemésztő tüze bánt"). Rokokó motívumként (virágként) Lilla is megjelenik az első versszakban ("gyönyörű kis tulipánt"). A költőnek ez az állapota kb. 9 hónapig tartott. Ebben az időszakban megpróbált állást szerezni, amiből el tudta volna tartani Juliannát. Eduline.hu. Tervei között szerepelt, hogy a keszthelyi Georgikonban professzor lesz, és egy tanári állást is megpályázott, de sajnos egyik elképzelése sem vált valóra. Közben szerelmét a szülei hozzáadták egy gazdag kereskedőhöz. Csokonait mély megrázkódtatással fogadta a hír, mely öszeomlatta reményeit. Még mindig szerelmes volt Juliannába, de szívét boldogság helyett a szomorúság és a magány kezdte betölteni. Ebben az időszakban a költő lelkivilágát leginkább "A reményhez" című mű mutatja meg. A vers tulajdonképpen a Lillához fűződő szerelem történetét, a boldogság keresésének fázisait mutatja be. A reményt csak az első és az utolsó versszakban szólítja meg és ez keretet alkot a történet leírása körül.
Óh, arany kor! melynek folytában Az aranynak vak fényéről Semmit se tudtak hajdanában, Miért futsz a főld színiről? Most már bizonnyal nyugtatnának Lillám ölelő karjai. - Óh, bárcsak visszahívhatnának A rimánkodók szavai! Ah! jőjj vissza! s akkor érettem Engedd meg azt az egyet is, Hogy pásztor lehessen mellettem Az én kedves barátom is. - De nem hallgatsz szavamra éppen, Óh fátum, már-már képzelem, Hogy a szerencse laptaképpen Játszik mindenha énvelem. Te hallgass hát, te hallgass erre, Óh halál! s vedd ki vámodat. Mindenkor csak boldog emberre Szórod öldöklő nyiladat? Itt a mellyem, jer fegyvereddel Nyisd meg elroncsolt szívemet, Készen állok, éltemet vedd el; A kín nem rémít engemet. Amott, hol téged a döglesztő Levegőn által szívni be, A sírásóknál s az ijesztő Temetők sötét gödribe, Ott, hol az embert az emberrel Fegyver élére hányatod, Majd ott kereslek fel jószerrel, Ha végórám halasztgatod. - S te Lilla! Csokonai vitéz mihály lille.fr. nyögj akkor, így szólván: "Ah! én keserítettem meg! Ő érettem szívből lángolván, Szerelme kínja ölte meg! "