Vajon Vagy Valyon
Sőt így kellett a létigében, a volok, valok eredeti formának elváltozni elébb vajok -ra., azután a mostani vagyok ra. (mit keresne különben való, és voltam? ) E szerint fölvehetjük, hogy a vagy kötszó eredeti alakja vaj. Íme, a butyrum, azaz, hogy nő olvasóink is megértsék: Butter jelentésen kívül, megint egy új értelme a vaj -nak. Valyon vagy vajon. De most deákizáló ellenfeleinkhez kell fordulnunk és kérdenünk, hogyan fejezi ki a latin nyelv a vajon -t. Fateatur -ral nem, quaeso -val sem, mert ez kérlek, azt pedig sohasem olvastam: fateatur, quis est hic homo. De igen, sok esetben, a magyar vajon-t e szóval fejezve ki: utrum. E szónak alapjelentése pedig (uter, utra, utrum) ez: kettő közűl melyik? a mire magyarul így felelnénk: vagy ez vagy az; erdélyiesen: vaj ez vaj amaz. Tehát felelőleg már megvolna a vaj értelme: különböztet, Ha már most tekintetbe veszszük, hogy felelő szavaink, sok esetben, minden alakváltozás nélkül, csupán hangnyomás által, kérdővé lesznek és viszont: akkor megfoghatjuk, hogy a vaj (vagy) kérdő alakban is használtatott, ha kételyt akartak kifejezni; vaj ez?
Cajon Vagy Valyon Free
1975: Arany János Prózai művek III. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 833–837. Beke Ödön 1915–1917: Finnugor mondattani adalékok, Nyelvtudományi Közlemények 44, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1–34. Benkő Loránd (főszerk. ) 1967–1984: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV, Akadémiai Kiadó, Budapest Benkő Loránd (főszerk. Cajon vagy valyon free. ) 1993–1995: Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–II, Akadémiai Kiadó, Budapest Kassai József 1817: Magyar nyelv-tanító könyv, melyly a' magyar beszédnek, és írásnak szabásait meg-ítélve, gántsolva, és meg-választva adja-elé, Nádaskay András, Sárospatak Klemm Antal 1926: A "vagy" kötőszó és határozószó eredete, Magyar Nyelv 22, 117–125. Pólya Katalin 2006: Észrevételek a vajon történetéhez, In: Büky László – Forgács Tamás (szerk. ): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei IV, JATE Press, Szeged, 125–131. Schirm Anita 2011: Adalékok a vajon diskurzusjelölő történetéhez, In: Bakró-Nagy Marianne – Forgács Tamás (szerk. ): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei VI, Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged, 199–210.
A vagy felelőszói értelmére erdélyies adatot idézve ( Milyen? Vaj ez, vaj amaz; azaz ' vagy ez vagy amaz') azzal érvelt Arany, hogy a felelőszavak a hangsúly miatt gyakran lesznek kérdőszóvá. Szerinte ez történt a vaj -jal is, amely így aztán képes volt kételyt is kifejezni: Vaj ez lenne a jó etimológia? Vaj az? Vaj ki tudja? Az alakváltozatok ellenére nincs köze a vajhoz (Forrás: Wikimedia Commons / Armmark / CC BY-SA 3 0) És vajon mit mondanak a szótárak? A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárá ban a Klemm Antaléhoz hasonló okfejtés található, vagyis az, hogy a van létigéből származó, eredetileg megengedést és ráhagyást kifejező önálló mondat lehetett a vajon, amely aztán a ráhagyó szerep elhomályosulásával vált kérdőszóvá. Azonban a szótár is megjegyzi, hogy "e fejlődést nyelvtörténeti adatokkal nem lehet kielégítően igazolni". A TESz. -hez hasonlóan vélekedik az EWUng. Cajon vagy valyon en. is, megállapítva, hogy belső fejleményről van szó, amelynek azonban a keletkezésmódja bizonytalan. Nem találunk másfajta szóeredeztetést a 2006-os Etimológiai szótárban sem, ez is a van igéből eredezteti a vajon -t, ám hozzáteszi, hogy az alakulásmódja bizonytalan, illetve azt, hogy a feltételezett létigei eredet nyelvtörténeti adatokkal nem igazolható.