viktornyul.com

July 4, 2024

Sok hűhó semmiért – Centrál Színház – Csokibonbon Sok hűhó semmiért Sok hűhó semmiért (Centrál Színház, 2015) - Színház az egész... Bájos, kedves, szellemes mesét látunk, amelynek legnagyobb tétje az, hogy a szerelem vágya hogy kerekedik fel a túltengő önérzeten. Ritkán látni olyan harmonikusan szép színpadképet, amilyet Horesnyi Balázs a Centrál Színház új bemutatójához, a Sok hűhó semmiért -hez tervezett. És ritkán látni olyat is, amely ennyire magába sűrítené az előadás erényeit és problémáit. Télikertben járunk, gyönyörű pálma és mindenütt zöld növények a színen, látszólag szertelenül egymás mellé helyezve, mégis rendezetten. Az "üvegfelületek" világossá teszik a zsúfoltsága ellenére is levegősnek ható teret. A látvány annyira megkapó, hogy ideig-óráig hajlamos vagyok még arról a kérdésről is megfeledkezni, hogy mennyi értelme van a Sok hűhó semmiért jeleneteit egy télikertben játszatni. Miként az előadás során is elő-előfordul, hogy belefeledkezem a jó színészek által mondott remek szövegbe.

Sok Hűhó Semmiért Centrál Színház Kritika Reboot

2015. november 13. Komment Új darabot, a Sok hűhó semmiértet tűzi decembertől műsorára a Centrál Színház. A komédiát, amelyben Shakespeare föltalálta a bulvárt és a pletykalapokat. Örülhetnének a fiatalok, házasodhatnának, szerelmeskedhetnének, ám ehelyett azzal foglalkoznak, ki mit mond róluk, ki mit pletykál. Mindenki azonnal elhisz mindent, és feltupírozva adja tovább. A szicíliai Messinában játszódó történetben a Leonátó házban élő fialatal nők alig várják már a háborúból győztesként visszatérő katonákat, hiszen szerelemről, férjhezmenésről álmodoznak. Minden a legjobban alakulhatna, ha nem nehezítenék meg maguknak az életet. Aki volt már szerelmes és közben félt, hogy átverik, aki házasságra vágyott, de mégis aggódott a várható bonyodalmaktól, az tudja csak igazán miért ez Shakespeare leggonoszabb komédiája. Nevetségesek vagyunk, amikor párkapcsol​a​tban próbálunk meg élni. Amennyire vágyunk a másikra, annyira félünk is tőle. A vérünk, az akaratunk hajt minket előre. Van aki pénzt, van aki hatalmat és van, aki boldogságot remél a szerelemtől.

Sok Hűhó Semmiért Central Színház Kritika

Szerző: Marity Mira Felgördül a függöny a Centrál Színház zsúfolásig megtelt nézőtere előtt, és én csendben hálát adok, ahogy meglátom a hangulatos színpadképet. Az örökbecsű "avoni hattyú" egyik legnépszerűbb vérbő komédiáját, a Much ado about nothing -ot Puskás Tamás rendezte – szerencsére amolyan klasszikus "old fashioned" módon, és nem a manapság trendi modernizálás szellemében. Cserna Antal, Magyar Attila, Sok hűhó semmiért, Centrál Színház – Fotó: Horváth Judit (forrás: Centrál Színház) A darab eredettörténetéhez tartozik, hogy bár Hero és Claudio szerelméről szól, a közönség leginkább Beatrice és Benedetto sajátságosan ambivalens és szenvedélyes szerelme miatt szereti. (Ez utóbbit a mester maga kreálta meg, a fiatalok története egy XVI. századi eposz-lovagregényben fellelhető. ) A párhuzamos szerelmi szál adja meg a vígjáték leghatásosabb és legzseniálisabb jeleneteit és dialógusait, ezért nagyon sok múlik a páros színészválasztásán. Írom ezt úgy, hogy nem olyan régen adta le a televízió a felülmúlhatatlan Kenneth Branagh féle tévés feldolgozást, ahol a rendezés mellett ő alakítja a címszereplő Benedetto-t is (Puskás Tamás fordításában Benedek), Beatricét pedig az akkor még feleségeként is játszó Emma Thompson.

Sok Hűhó Semmiért Centrál Színház Kritika Online

Ám ahogy halad előre a játék, annál többször tudnámm nem feltenni a kérdést: mi végre ez az egész. Róla mást nem is tudunk meg, mintha neki magának nem is lenne magánszférája, pedig szintén vonzó és még fiatal ember. (Shakespeare nem ad neki nagyobb teret, de amit kap, azt a színész ki is használja. ) Ugyan a darab felmutat "velejéig gonosz" és rosszindulatú embert is János gróf személyében, (és e szerepben erős jelenlétű és jól vívó, sármos férfiszínész látható, Vári-Kovács Péter), akit szintén aktivitásra késztet az unatkozás, de ezt nem udvarlásban, hanem intrikálásban éli ki. Örülhetünk, mert annyira ügyetlen emberrel szövi a cselt, hogy mégsem lesz képes tartós kárt tenni, Claudio ( Rada Bálint) házassága – az erős megrázkódtatás ellenére is – létrejön, és a csaló Boracchiót ( Mészáros András t) is eltávolítják tőlünk, de nem tudjuk meg, hogy mi lehetett végül a méltó büntetése. Nagyon akarnak nekünk nézőknek kedvezni, ezt érezzük végig, és mi hagyjuk magunkat befolyásolni, egye fene, jól érezzük magunkat, ha már eljöttünk színházba.
De nem csak Claudio részéről, hanem az apa, Leonato oldaláról is, aki szinte minden kétség nélkül hajlamos elhinni, hogy lánya már az esküvő előtt "tisztátalanná" vált. Éppen ezért mai szemmel nézve Hero döntése kissé érthetetlenné is válik, hiszen semennyi büszkeség nincs benne: a megaláztatás után ugyanolyan boldogan mond igent Claudiónak, mintha mi sem történt volna. Shakespeare ezzel pedig tulajdonképpen nagyon is pontosan ábrázolja a nemi szerepek leosztását az adott korban: a férfi bármit megtehet, a nő meg örüljön, ha valaki elveszi. Ahhoz, hogy mindez ne fulladjon teljes giccsbe, kell három igazán jó színész, amit a Centrál Színház előadásában meg is kapunk. Rada Bálint igazán jó Claudio, kellően szenvedélyes, hitelesen alakítja a rózsaszín fellegekben lebegő hősszerelmest, de ugyanilyen hihető a szenvedése is, ami a félreértések miatt érez (először azért, mert azt hiszi, Don Pedro csapja le a kezéről a kiszemeltet, később pedig a hűtlenség okán). Sztarenki Dóra leginkább a drámai jelenetekben erős, mimikája és tekintete olykor többet mond minden szónál.