viktornyul.com

July 4, 2024

Történelmi háttere az 50-es évek A zsarnokság évei, vagyis a Rákosi-korszak 1945 után, az oroszok bevonulásával és segítségével fokozatos kiépült a kommunista diktatúra Magyarországon, a rendszer velejárója a terror, politikai tisztogatások, propaganda és a cenzúra. Illyés Gyula ebben a politikai környezetben írtam meg az Egy mondat a zsarnokságról című versét, melynek alapgondolata, hogy a zsarnokság minden korban és minden változatában emberellenes. A vers egyetlen hosszú versmondat, 200 soron, 50 négysoros strófán keresztül tart A költemény rokonverse Pauld Éluard Szabadság című verse, ami a mindenhol jelenlévő szabadság fogalmát állítja középpontba, Illyés ennek az ellentétét a zsarnokságot mutatja meg mindenben. Illyés versében a sornak négy rövid sorból álló versszak felel meg, s az ismétléshez sem merev szabályossággal ragaszkodik. Ezt a formai szerkezeti mintát litániának nevezzük, ami egy keresztény egyházi irodalmi műfaj, melynek lényege a verssor egyik felének változtatása, másik felének változatlan ismétlése.

  1. Egy mondat a zsarnoksagrol

Egy Mondat A Zsarnoksagrol

Csak egészen kicsit. Ez a nívó egyébként a libernyákok nívója is, ami megnyilvánulásokkal a kedves vezető kijelöli a helyét kis társadalmunkban, és besorolja magát a söpredék közé, akiknek az élén kivont karddal menetel a nagybüdös nihilbe. Csak épp sodorja magával az egész országot, amely így is már olyan sötét, hogy valami nagy-nagy tüzet kellene rakni a közepén. Ha én azonban Magyar Nemzet lennék – ami szerencsére nem vagyok –, akkor a közlés előtt megkérdezném a jeles szerzőt, hogy dolgozatát milyen minőségben óhajtja publikálni. Mert, ha pártelnökként, akkor még védhető a sutyerákság, ha és viszont miniszterelnöki köntösben, akkor egyáltalán nem. Felvilágosítanám a szerzőmet – ha Magyar Nemzet lennék –, hogy gondolatait úgy szervezze az írásműben, amelyből az tükröződik, az országnak van miniszterelnöke, nem a miniszterelnöknek országa. De tudjuk, Neriában párt, kormány, ország és Fidesz végzetesen összekeveredtek, hogy már közpénz sincs, sőt, ha akarják, az utolsó zsömlédet is elveszik.
A vers igehasználata szemléletesen fejezi ki a zsarnokság személytelen társadalmi általánosságát és a legszemélyesebb sorsba való könyörtelen behatolását. "belőled bűzlik árad, magad is zsarnokság vagy" A 19. Szakasztól kezdve fokozatosan szaporodik a kettős jelentéskörű tegező forma Kettős, mert ez a "te" egyrészt a vers minden olvasója, másrészt maga a lírai én, még tágabb értelemben pedig a zsarnoki rendszer minden állampolgára. A verset a költői túlzás jellemzi, ami az ellenállás lehetetlenségét fejezi ki. A vers időszemlélete: a vers jelen időben íródott("van"), hiányzik a jövőidő, nem foglalkozik a jövőidővel, hiszen aki élt zsarnokságban soha nem törölheti ki a múltjából, a "belsejéből" A verset 1950-ben írta, 1965. November 2-án jelent meg az Irodalmi Újságban, a következő hazai publikálásra csak a költő halála után került sor, ennek oka a mű "ellenforradalmi "hangvétele, később Illyés nem engedélyezte, hogy kiadják az 1956-os Forradalom hatására nemzetközi hírűvé vált a költeményt.