Szabó T Anna Belső Mosoly
A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp. - a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Szabó T Anna: Famese Volt egyszer egy facsalád, nem volt családfája, a sok kicsi facsemete csak felnyurgult, úgy nőtt bele a faiskolába. "Értitek a faanyagot? Minek vágtok fapofát? " Így faggatta őket legott a fatanár uraság. De a sok kis facsemete inkább csak fagottozott, fabulákat fabrikált, vag y fafagyit falatozott, de a fatudományokhoz fajankónak bizonyult, a többi fakocka fejhez sehogyan se viszonyult.
Szaboó T Anna Versek
Nyolc önálló verseskötet után a Vagyok a szerző összegyűjtött és új verseit tartalmazza. Szabó T. Anna összegyűjtött versei egy kötetben. A Vagyok az ünnepi könyvhétre jelenik meg. Az ünnep ráadásul dupla lesz, mert Szabó T. Anna kerek születésnapot is ünnepel júniusban. Szabó T. Anna a kezdetektől a vers hatására és működésére, a szó és a forma kapcsolatára, a titok elevenségére figyel. SZABÓ T. ANNA: PLASZTIKA Úgy sajog ez a vad tavasz, mint a letépett ragtapasz helyén a bőr, pedig beforrt a tél sebe: már burjánzik a fény fele a nyers gyönyör. Csak bizsereg, eltűnt a seb, egyre teltebb és fényesebb a test, új testet ölt, eső csorog a könny helyett, és örökléttel hiteget a vak sebész, a föld. Hogy csend és hallgatás között miképpen lehet érvényes a lírai beszéd, hogy az a bizonyos létige (vagyok) mit, illetve kit jelent. Kit takar, és kit mutat? Ez a költészet nem önmagába zárt, hanem dialogikus. Egyrészt sokszor szólítja meg önmagát és az olvasót, másrészt beszélget a magyar líratörténettel, az irodalmi hagyományokkal, korábbi alkotókkal és műveikkel.
A Zsoltárszimfónia a zenét, a hitet, a fiatalságot hozza kapcsolatba a fizikai-testi vágyakkal, ezek változékonyságával, a következőkben pedig több olyan történet is van, amelyek ezekre egyesével reflektálnak. A Mangó a véletlen és a sors különös találkozását érzékelteti egy családi-privát nézőpontból, de a történetben fontos szerepet kap az idegenség és ennek feloldása. A Magfúzió ban érvényesül a kitárulkozás, az anyaság és az ebből fakadó önszemlélet jövőbeli sorsa, a Tűz című novella pedig magáért beszél, hiszen egy ősi és természeti képet helyez a szöveg középpontjába. A nyitónovellák megválasztása és sorrendje ezáltal fontos strukturális szervezőelemmé válik. Érdekes, hogy filozófiai-metodikai irányvonalait tekintve a sorban következő ötödik, amely a címadó is egyben, valamint a hatodik szöveg tartalmazza a két kulcsmondatot: "én akkor vagyok igazán, amikor nem vagyok" ( Szabadulógyakorlat); "Senki és mindenki: vagyok. " ( Holló) Kötetszervező elvnek Szabó T. Anna mintha a "tojáselméletet" választotta volna, amely a mindenki egységét, "a mindenki én vagyok és én vagyok mindenki" gondolatát hordozza – ezért van tétje például annak, amikor egy-egy generáció önszemléletéről lehet olvasni néhány oldalon ( Bőr, erdő, vér; A karácsonyi lap), és bár néha túlságosan is rövidnek tűnnek, szűk terjedelmük ellenére a novellák nem sűrűek, és végképp nem zártak.