Schmidt Lívia: Az Elmúlásról Halkan...
"Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. " (Zsoltárok 23:4) Reményik Sándor: Halottak napja Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetőbe' jár. Hiába, virág sincsen annyi már. De egy-egy szálat letenni szabad. S hallatni tompán, fojtottan szavunk, És aztán: kezet fogni halkan, loppal, Egyik halott a másik halottal: Ó, hisz' mi itt mind halottak vagyunk. Megzenésített változata Gróf Georgina Zsófia tolmácsolásában. Schmidt Lívia: Az elmúlásról halkan.... Kosztolányi Dezső – Őszi reggeli Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról és elgurul, akár a brilliáns. A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség.
Versek Az Elmúlásról Online
Ezért csak ritkán zavartalak. De egyszer, haldoklásod előtt alig egy héttel oly szorosan öleltél karod közé az éjjel, hogy megpróbáltam. Csupa rákseb volt már a tested. "Nem értem. Túlvilági gyönyörűség", lihegted és rögtön elaludtál. Juhász Gyula: A nagy víz emlékére. Feltérdeltem az ágyra. Először volt így - sírtam. Először s utoljára. ____________________________________________ Kamarás Klára: Őrizz meg Borongós árnyékkal szívemben járom a kertet őszi csendben. Búcsút veszek lombtól, virágtól, maroknyi léttől, csalfa nyártól. Tőled még nem. Kérj, hogy maradjak! Aki voltam, s aki vagyok ma, őrizz meg annak.
Most nekik égjen a gyertya S őértük imádkozunk, hogy legyen békés az álmuk ameddig találkozunk. Nem halt meg. Nyugodni tért csak, szívünkben ott él belül, mélyen a szívünkbe zárva kiket annyira szeretünk. 12 Beküldő: Meggyesi Éva Olvasták: 60 Estefelé, ha alkonypír látszik vöröslő nyelvvel az ég peremén, valahol ott, a kihunyt sugárban, az utolsó fényben ott leszek én. Estefelé, ha szürkülő ködben egyedül ballagsz hazafelé, ne félj az árnytól, mely eléd vetődik, tudod: mögötted ott leszek én. Vigyázok rád. Vmarianna - Versek az elmúlásról. Onnan is. Fentről, hogy ne törjön össze bús magány, Éjszakánként majd társadul szegődve álmodban mindig vigyázok rád. Ne sirass majd. Csak nyugodni térek, ahol nem bánthat senki sem, hisz ott maradok a szívedbe zárva, S megtalálsz engem, hogyha kell. Gondolj majd rám csukott szemekkel, s talán érzed, hogy ott vagyok, gyönge szellőként arcod simítva, míg el nem áraszt a nyugalom. Mindig jön új nap Amely majd erőt ad neked, s ott, a távoli messzeségből nézve, őrzöm a léptedet. 15 Beküldő: Meggyesi Éva Olvasták: 63 Elmentél tőlünk.
Legszebb Versek Az Elmúlásról
Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! – mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki. Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre. Versek az elmúlásról online. " A modern szekularizált világban a vallás egyre kevésbé nyújt értelmezési kereteket és érzelmi támasztékot az elmúlással szemben. Ahogy Paul Ricoeur fogalmaz: "A mai ember tragédiája, hogy a tudata nem nagyobb a saját tudatánál. " Paul Ricoeur Ugyanakkor ahogy Marie de Hennezel és Jean-Yves Lelolpup hangsúlyozzák A halál művészete című könyvükben, a nem vallásos személy is spirituális lény, és kevesen vannak akik semmilyen spirituális nyitottsággal nem rendelkeznek. És ki ne szeretné azt érezni, amit a szerzőpáros megfogalmaz a következő sorokban?
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már aranykezükkel intenek nekem. Túrmezei Erzsébet: Fájdalom méze Álltunk a behantolt sír mellett… szemünk könnyesen a keresztre nézett… s a koszorúk és a csokrok virágárólys méhek gyűjtötték szorgosan a mézet. "Halálból élet" – döngicséltek halkan. "Valami van a szenvedésbe rejtve. Belül a mélyén mindig édes mézet takargat minden fájdalomnak kelyhe. " Kozma László: Te tartasz meg Mert magamban megőriztelek, Tartalak, mint virágzást a csend. Szivárvánnyal gyöngyöz ablakot: Tartalak, üveg a harmatot. Akár fényt a tavasz-levelek Amíg sárga barka-por pereg. Mert a lelkem eggyé vált veled: Te tartasz meg örök szeretet. Legszebb versek az elmúlásról. Dsida Jenő: Temetőben Köröttem csend – és temető. Csak néha suttog valami, csak néha lehet hallani: ez ő, ez ő, ez ő! - Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. Én hajtott fővel ballagok, s a néma árnyak szembe jönnek, s a sírkeresztek rámköszönnek, és mind az igazi Nagyok – Én, a halottak ismerőse, révedő szemmel ballagok. Utánam huhog a Jövő, a Múlt, Jelen, a sok kereszt, s az árnyak kara zúgni kezd: ez ő, ez ő, ez ő!
Versek Az Elmúlásról 14
_______________________________________________________________________ Baranyi Ferenc: Kielo fejfájára Gyöngyi meghalt. Valamikor ő volt a legnagyobb szerelmem, miatta nem kevés botor s nagyszerű dolgot elkövettem, rám ragyogott, akár a nap - s árnyakból kivetkeztem érte, egészen magával ragadt tündöklésének pőresége. Akkor csak ő adott esélyt elérni lelkem erdejének tisztásait és elkísért az ösvényen, hol tüske tépett, egyedül ő volt, aki TÚL AZ ÉJSZAKÁN se látta árnyam - s most rá fagyos föld röge hull, halott, kit egykor úgy imádtam. Azóta foltjára a zsák rég rátalált, eljött, ki éppen velem illik össze a tág s darabokra tört mindenségben, de Gyöngyi emlékét - miként aranytalizmánt - holtig őrzöm, mert tőle tanultam a fényt, amelynél nincs égibb a földön. Versek az elmúlásról 14. _____________________________________________ Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy Nincsenek emlékeim, és ha vannak sem őrzöm őket. Sohasem koslatom a temetőket, nem rendít meg a szerves kémia. De néha úgy november táján ha köd van és a nyirkos ablakok mögött levegő után kapkodok, anélkül, hogy alakod látni tudnám, a vegetatív emlékezés útján fel-felszivárog egy mozdulatod.
Szabó Magda Az, ahogyan az elmúló dolgokra tekintünk, sokszor valójában csak védekezés. Ha egy kapcsolat, vagy egy barátság "halálát" éljük meg, sokszor hamis magyarázatokkal próbáljuk csökkenteni a fájdalmat. A pszichológus szerint nem túl szerencsés módja ez a feldolgozásnak. "Úgy képzelem, hogy a Múlt kezében van egy varázsecset, amivel életed minden szépségét feketére festi. Minden szerelmet keserűséggé, minden boldogságot csalódássá, minden sikert kudarccá változtat. Azt hazudja, hogy akkor könnyebb lesz a búcsú attól, ami elmúlt, végül talán még az élettől is… Ne herdáld el önkíméletből, gyávaságból sorsod ajándékait! " Popper Péter Az orosz költő lírai látomása szerint az elfogadás, ha megkönnyebbülést nem is hoz, de nagyobb látószöget biztosít, új fénybe vonhatja azt, amit korábban nem láttunk. "Szemekkel vannak telehintve a halál angyalának szárnyai; amikor közel kerül valamelyikünkhöz, új szemeket ad neki a szárnyairól, és ezek túllátnak a felszínesen és a láthatón. " Leon Csesztov Arra hogy miért nem tartjuk a szemünket folyton az elkerülhetetlenen, a végesség tapasztalatán, arról egy zen történet a következőképpen vall: – A születés és halál fontos dolgok, és az idő nem vár senkire – szólt a tanítvány.