Gyasz Fazisai
A gyász hosszú és mély folyamat, különböző fázisai vannak más-más érzelmi állapotokkal. A társadalom viszont sürget, a gyászolót gyakran magára hagyják, pedig épp akkor van szüksége a legnagyobb segítségre, amikor már nem is gondolnánk. November 2. halottak napja, a temetők elvileg dugig hozzátartozókkal és barátokkal, a sírok gyönyörűen feldíszítve, az ember ilyenkor gyertyát gyújtva néhány percig, pillanatig szeretteire emlékezik sírjuk mellett állva. A többség viszont ma már "túl van rajta", hiszen rendes munkanap, a múlt hétvégén már lerótta tiszteletét, mások a tömeget elkerülve választottak más időpontot. Bensőséges pillanatok ezek ilyenkor, mégis túl sok bennük a külsőség, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, ami indokolja fenti kifejezést és az idézőjelet is. A gyász egy mély és hosszú belső folyamat, az ember természetes reakciója, valaminek az elvesztése váltja ki. A halálhoz kötjük, de szélesebb értelemmel bír: valójában gyász a szerelmi bánat vagy például ha meg kell válnunk egy számunkra kedves tárgytól – mondja a -nak Dr. Hegedűs Katalin egészségpszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense.
- "Valószínűleg le kell érni a fenekére, hogy onnan majd elrugaszkodhassunk"
- A bánat fázisai a romantikus szakítás után: 4 fázis | Bezzia
- Az intimitás 5 fázisa a kapcsolatokban - Derítsd ki, te hol tartasz!
"Valószínűleg Le Kell Érni A Fenekére, Hogy Onnan Majd Elrugaszkodhassunk"
Beszélgessünk sokat, töltsünk minőségi időt együtt, gondozzuk, vegyünk részt az ápolásában. A gyakorlatban sajnos sok emberben győz a hárítás, az elkerülés, ha hozzátartozója haldoklik, pedig ez a legrosszabb megoldás. Fotó: Thinkstock A témát kutatva a szakember tapasztalata, hogy minél inkább jelen vagyunk a haldokló életében, annál inkább megkönnyítjük az ő és a saját dolgunkat is. Gazdagodunk általa, jó érzéssel tölt el – még ha elsőre talán furcsán is hangzik. A régi világban ez természetes volt, manapság a nagy rohanásban inkább már érték, amit tudatosan kell megtartanunk. A gyász nem betegség! Gyászolóként beszéljünk bátran a főnökkel, mondjuk el, mit érzünk hogy megértésre, türelemre van szükségünk. Persze szükséges az egyedül töltött idő, de ne utasítsuk el a baráti segítséget, ne távolodjunk el az emberektől, próbáljuk kibeszélni magunkból a fájdalmat. Nem kell koromfeketében járni, de jó lehet, ha kerüljük a harsány színeket – a külvilágnak szól, de épp ezért segít is. A gyász azonban nem betegség.
A Bánat Fázisai A Romantikus Szakítás Után: 4 Fázis | Bezzia
Iszonyatosan magányos voltam. " Nagyon nagy feladat feldolgozni a társ elvesztését, különösen, ha több évtizedet leéltek együtt. Ennél is nehezebb megbirkózni az öngyilkossággal, hiszen ehhez bűntudat párosul az itt maradóban. A legrettentőbb azonban a gyermek elvesztése. "Mondhatjuk, hogy van férfi- és női gyász. A nőnek valamivel könnyebb, hiszen úgy szocializálódott, hogy kimutathatja az érzelmeit – mondja Singer Magdolna –, a férfinak viszont keménynek kell mutatkoznia, márpedig a gyásszal való megküzdés alapfeltétele, hogy átéljük és kifejezzük érzelmeinket. Ez különösen akkor nehéz, amikor nincs megfelelő szociális háló, amely körülvenné a gyászolót. Azzal, hogy a halál bekerült a kórházba, megváltozott a család szerepe. Korábban otthon el lehetett búcsúzni a nagypapától, így az emberek már kisgyermekkorukban hozzászoktak a halálhoz, a gyászhoz. Az egész folyamatnak megvolt a maga szépsége. Méltósággal meghalni kórházi körülmények között nagyon nehéz. " A mind időtartamában, mind intenzitásában szokatlan, úgynevezett komplikált gyász esetében érdemes szakemberhez fordulni, hiszen ilyenkor a gyász meghatározza az érintett teljes életvitelét.
Az Intimitás 5 Fázisa A Kapcsolatokban - Derítsd Ki, Te Hol Tartasz!
A gyászoló pedig egyedül marad, könnyen magába roskad. Ha nagyon mély volt a kapcsolat az elhunyttal, ebben a fázisban fordulhat elő, hogy sokat álmodunk vele, de még ébren is szinte vizuálisan megjelenik előttünk. Sőt, olyan vélt vagy valós testi tünetek is előfordulhatnak, amit szerettünk élt át az utolsó időszakban. Nem szabad magára hagyni és sürgetni Hogyan segíthetünk magunkon, és mit tehet a környezet? A munkáltatóknak a jelenlegi gyakorlatnál sokkal megértőbbnek kellene lenniük, lehetőleg könnyebb munkát adniuk a gyászoló munkatársnak és nem véresen komolyan venni, ha hibázik. A család és a barátok ne érezzék úgy, a temetéssel minden rendeződött, és ne hagyják magára. Vigyék kirándulni, sportolni, szervezzenek programokat, mozdítsák ki, és beszélgessenek sokat vele, viszont ne sürgessék – javasolja az egészségpszichológus. Maga a gyászoló is sokat tehet mielőbbi talpra állásáért. Mindenek előtt töltsünk nagyon sok időt szeretteinkkel főleg ha úgy érezzük, már nem sokáig lesznek köztünk.
És bármit megtennénk azért, hogy szabaduljunk a veszteség miatt érzett fájdalomtól… 4. Depresszió: Míg az alkudozás során többnyire a múltban élünk, amikor a jelenre nézünk, ürességet érezhetünk, céltalanságot, mintha az agyunkra köd borult volna, el se tudjuk képzelni, hogy hogyan tovább. Egy súlyos veszteség esetén a mély szomorúság, amit érzünk, természetes, az lenne a furcsa, ha nem ezt éreznénk. Fontos azonban elkülöníteni a normális szomorúságot a klinikai depressziótól – ha felmerül a leghalványabb gyanú, hogy ez utóbbiról van szó, célszerű külső segítséget kérni, legalább annak eldöntéséhez, hogy mivel állunk szemben, hogyan tovább. 5. Elfogadás: Eljutunk arra a pontra, amikor tudomásul vesszük, hogy az életünk egyszer s mindenkorra megváltozott, elkezdünk berendezkedni az 'új normálisra' - ami nem jelenti azt, hogy már nem fáj, csak annyit, hogy visszatérünk az életbe, elkezdünk megtanulni együtt élni a veszteséggel. Ezek először csak pillanatok, és ilyenkor felütheti a fejét a bűntudat, mert amikor újra tudunk nevetni, örülni, úgy érezhetjük, hogy eláruljuk azt, akit elveszítettünk.