Somogyi Hírlap Szerkesztőség
Újságíró Szakmai pályafutásom 1992-95: a Kapos Televízió szerkesztő-riportere 1994-99: a Népszava Somogy megyei tudósítója 1995-96: a Somogy Rádió szerkesztő-riportere 1996-99: a Somogyi Hírlap újságírója 1999-2013: a Kapos Televízió és Rádió Kht. ügyvezető igazgatója 2001-től: a Hálózatos Televíziók Rt. Somogyi Hírlap – Oldal 3 – KAPOS-T. igazgatóságának elnöke 2014-től: Kommunikációs és marketing igazgató Kapos Holding Zrt. Képzettségi adataim 1988-92: magyar nyelv és irodalom szakos tanár, művelődés-szervező, BDTF Szombathely 1998-2000: újságíró, televíziós média szak, ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet 1998-2002: szociológus, ELTE Egyéb megbízatásaim 1999-től: a Somogy Megyei Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Bizottság tagja 2000-től: a Kaposvári Egyetem Társadalmi Tanácsának tagja 2003-tól: a Kaposvári Egyetem Művelődéstudomány és Médiaintézetének Kommunikáció Tanszékén óraadó tanár.
Somogyi Hírlap – Oldal 3 – Kapos-T
Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes "BM-tartalékos", "társadalmi segítő", aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit. Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17. 30 Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket.
A tulajdonosi jogok azonban sokkal kevésbé az anyagiak és szerzői jogok feletti diszponálást jelentették, mint inkább a szellemi-ideológiai háttér és irányvonal meghatározását. A kiadói feladatok pedig a technikai-pénzügyi munkafolyamatokra korlátozódtak, mint például a hirdetések szervezése vagy a nyomdai előállítás. A Hírlapkiadó Vállalatnak azonban más jellegű feladata is volt: középirányítói szervként ellátta a megyei lapkiadó vállalatok gazdálkodási, terjesztési tevékenységéhez tartozó feladatokat is. [5] A Sajtópalota telkére épült Europeum körúti homlokzata 2016-ban A magyarországi rendszerváltástól az 1994-ben remélt privatizációig a HKV hatalmas portfóliója elolvadt. A legtöbb lap vagy a szerkesztőség által létrehozott lapkiadó vállalkozás, vagy nagyobb médiaholding tulajdonába került, vagy egyszerűen megszűnt. A vállalatot 1994-ben előkészítették privatizációra, ekkortól Hírlapkiadó Rt. [7] néven folytatta tevékenységét. Kiadásában ekkor már csak egy tucatnyi lap jelent meg, köztük olyan értékes, vagy profitábilis kiadványok, mint például az Expressz, az Esti Hírlap vagy a Magyar Nemzet.