Alien Colonial Marines Teszt
A Colonial Marines jó pár éves lemaradást mutat minden téren a konkurenciához képest, legyen szó a látványról, az előadásmódról, az ellenfelekről, a fegyverekről, vagyis minden porcióról, amit összerakva ki kéne, hogy jöjjön egy tisztességes játék. Az új Aliens játék egy keményvonalas FPS: a fejlesztés hosszú ideje alatt kipotyogott belőle a csapatalapú taktikai rész, maradt a nem egészen magányos, de meglehetősen sivár lövöldözés. A főszereplőnek beállított, szerencsére nem némaságra ítélt Winters legalább olyan üres és sablonos karakter, mint azok, akiket maga mellé kap. Alien colonial marines teszt 2020. Az Aliens stábjának fénymásolt változatai sem rendes személyiséggel, sem felejthetetlen vonásokkal nem rendelkeznek, szépen elvonyítják a maguk szövegeit (szinte kizárólagosan azt, hogy embert nem hagynak hátra, és ha kell, az egész bolygón mindenki dögöljön meg, csak egy darab rab/elveszett társ ússza meg épségben), aztán a történet egy előre rögzített pontján szépen elpusztulnak. A legnagyobb baj mégsem velük, sokkal inkább az ellenfelekkel van.
Alien Colonial Marines Teszt 2020
Hat teljes évet kellett várnunk arra, hogy a Gearbox végre elkészüljön az új Aliens játékkal, amiben végre nincsenek predátorok. A végeredményt látva lehet, hogy mégis jobban jártunk volna, ha ismét háromfrontos lenne a háború... Van a zeneiparnak egy pozitív része: az a folyamat, ahogy egy új album kikerül a piacra. Ugyan évekre előre lehet tudni, ha egy banda vagy egy előadó a következő korongján dolgozik, de konkrétumok, ízelítők általában csak akkor kezdenek el szivárogni, mikor már csak hetek vannak a megjelenésig -- a videojátékok viszont képtelenek erre. Ha valami készül, akkor azt be kell jelenteni, még akkor is, ha a szerződésen épp hogy megszáradt a tinta, és nemhogy elkészült anyag, de még konkrét tervek sincsenek. Alien colonial marines teszt b. A Colonial Marines története ilyen: hat évvel ezelőttre, a SEGA licencfelvásárlásáig vezethető vissza a keletkezése. Hat évig rosszul menedzselt játékok vagy MMOG-k készülnek. A Colonial Marines pedig nem MMOG, és az is egyértelmű, hogy nem sikerült kordában tartani sem az ötleteket, sem a tervezőket, sem azokat, akiknek az egészet össze kellett volna rakniuk.
Alien Colonial Marines Teszt 1
Nem tudom, mit gondoljak, igazából annyira annyira nem sz**, mint az mondjátok, meg sokan írják, valóban nem az év játéka, de nem is olyan szörnyű. Szerintem az a baj, hogy az első negatív értékelések után, mindenki elkezdte ócsárolni, mert az megy. Alien colonial marines teszt 1. Leültem játszani, nem sokat toltam még, de eddig nekem tetszik, a grafika nem a legjobb, de az engem teljesen hidegen hagy. Az AI MI valóban nem valami okos, meg fura, hogy a társak nem halnak meg, meg hogy az összes alien rád jön De, gondoljatok bele, csomó alien jön rád, egyszerre az nem lehet annyira horror, az avp1-2 is inkább csak az első pár pályákon volt horror. Az AvP 2010et is lehúzták anno elég szépen, holott hozzáteszem szerintem az sem volt rossz játék, nem év játéka! de nem votl tossz játék. Úgyhogy ne úgy tessék fikázni, hogy hallottam róla, vagy mert leszedtem valami fos tört verziót ami kitudja mikor állapota a játéknak, vagy retek konzolon oltom a grafikát, pc szebb egy picivel, de hangsúlyozom szerintem a grafika elhanyagolható!
Alien Colonial Marines Teszt B
Meglehetősen nehéz lenne a filmekhez méltó, annak hangulatát hitelesen visszaadó játékot készíteni, mert akkor három-négy aliennél többel nem nagyon találkoznánk, ez pedig hat-nyolc órára elhúzva nem hangzik minden idők legizgalmasabb élményének. Akcióorientált játékról lévén szó nyilvánvaló volt, hogy jó pár idegent le kell majd mészárolni, ám a fejlesztőknek még ennek fényében is sikerült átesni a ló túloldalára, mert már az első misszióban is minimum nyolcvan xenomorfot kell szétszedni. Az idegenek pedig, nos, gyengék. Sőt, egyenesen borzalmasak: annyira gyatrán animáltak, hogy akár kilencven fokban, egy helyben is meg tudnak fordulni, és szinte minden esetben két lábon sprintelve, öngyilkos terroristaként rohannak a játékos felé, akár egy gigantikus hangár túloldaláról is, hőkövető rakétaként tartva szemüket a célon. Két golyótól is képesek padlót fogni, de ha váratlanul, lesből támadnak, puszta kézzel is hátralökhetők, ami azért kifejezetten komikus látványt nyújt. Vagyis pont a lényegüket vesztik el: többé már nem félelmetes, szinte legyőzhetetlen ragadozók, akik egy farokcsapással is ketté tudnak hasítani valakit, hanem hárompálcikás bazári célpontok, akiket ezúttal nem légpuskával, hanem shotgunnal és pulzusfegyverrel kell eltalálni.
VISSZA A BOLYGÓRA Az új Alien játék legnagyobb feladatának azt tekintette, hogy a filmek minőségéhez, érettségéhez felérő sztorit adjon -- ez abból a szempontból sikerült is, hogy a Colonial Marinesban látottak a hivatalos kánon részévé váltak, vagyis egyenértékűek Ridley Scott, James Cameron és a többi filmes munkájával. A sztori is pont a csúcspontnál, a második fejezet után veszi fel a fonalat: a Sulaco négy főre zsugorodott "legénysége" (Ripley, Newt, Hicks, Bishop) elvileg már a Fiorina 161-en, a börtönplanétán szeli a szalonnát és a trappista sajtot, a galaxis békéjét őrző űr tengerészgyalogosok viszont még csak most érkeznek meg az LV-426-ról indított segélyhívásra válaszolva, hogy kiderítsék, mi is történt a kolónián. Természetesen az események kerek négy percig, az intró időtartamáig maradnak a nyugodt jeleneteknél: a szereplők egyrészt rábukkannak a Sulacóra, a hajóra, amit a második film során az alien királynő a zsilipen át, a többiek pedig mentőkapszulák segítségével hagytak el, arról is gondoskodva, hogy ne csak egy hatalmas acéllabirintus maradjon hátra utánuk, hanem egy kiadós alien-fertőzés is, lények százaival, vagy talán ezreivel.
Jobban tesszük viszont, ha ismerőseinkkel közösen lépünk a Halál bolygójának felszínére, az AI rettenetesen idióta tud lenni ugyanis. Társaink belesétálnak a tűzvonalba, becélozzuk az ellenséget, és bedugják fejüket a célkeresztbe, megakadnak, lemaradnak, hátat fordítanak, vagy egyszerűen csak nem látnak maguk elé. Állnak az ellenséggel egymás előtt, közöttük viszont van egy doboz, mindkettő azt lövi, ki nem kerülnék, tragédia, amit ezek lerendeznek. Bishop szintetikus, de nem hülye, rövidre is zárná az áramkörét, ha látná, hogy a mesterséges intelligencia mire képes néha. A játékélményt viszont nem csak ez rombolja. A kidolgozás se lett tökéletes, a mozgások gagyik, az összkép elmarad az elvárttól, a részletek pedig sokszor csapnivalóak, a vezérlő számítógépeinek képernyőin fehér pacák futnak, az égboltot hatalmas, szétkent kockák díszítik, a szabad tér pedig kopár, kietlen. Az LV426 egy sziklabolygó persze, melynek az élővilága kimerül néhány kőből, és egy falkányi xenomorfból, a felszínt viszont baltával faragták a fejlesztésnél, és a vihar se tombol már úgy, mint Ripley látogatásakor.