Irinyi János Élete
"Egyedül az igazság győzhet s azt csak kutatás útján lehet megtalálni; a természet felett úgy szerezheted meg az uralmat, hogy megismered. " "Igaz ugyan, hogy találmányom mellett, kaiserlich königlich ausschliesslich Privilegiummal, kis millionerré lehettem volna, de inkább megnyugtat engem az öntudat: hogy czélszerüt, közhasznut előállitni képes voltam…" ".. volt azoknak a múlt századi magyar értelmiségieknek, akik egyaránt kivették részüket a kor tudományos, technikai, sőt társadalmi-politikai küzdelmeiből, s akikről elmondhatjuk, hogy sokrétűen teljes életet éltek. " (Jókai Mór) Irinyi János (Albis, 1817. Irinyi József – Wikipédia. május 18., - Vértes, 1895. december 17. ) magyar vegyész, a hírlapíró, műfordító, országgyűlési képviselő, Irinyi József testvérbátyja. Általában a zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálójaként ismert, de pillanatnyi ötletén messze túlmutató eredményei voltak a kémia újszerű szemléletének terjesztésében. A nemzeti műveltség gyarapításáért és a szabadságharc ügyéért küzdő tehetséges feltaláló, harcos nyelvújító munkásságával és élete példájával egyaránt beírta nevét a magyar tudománytörténet halhatatlanjai közé.
- Irinyi József – Wikipédia
- A cündhölclitől az Első Pesti Gyújtófák Gyáráig – Irinyi János portréja | PestBuda
Irinyi József – Wikipédia
Irinyi János magyar vegyész, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója 1817. május 18-án született Albison. Kémiai tanulmányait a bécsi Politechnikumban folytatta. Itt fejlesztette ki a zajtalan és robbanásmentes gyufát, hosszas kísérletezés után és 1836-ban szabadalmaztatta. Ezután eladta találmányát és az érte kapott pénzből külföldre ment tanulmányútra, Berlinbe és Hoffenheimbe. A kémia elméletéről írt könyvet 1838-ban Berlinben, amely kifejezetten a savakkal foglalkozott. Publikált a szikes talajok javításáról. Az első gyufagyár alapítása is az ő nevéhez fűződik 1839-ben Pesten. 1848-49-es szabadságharcban Kossuth megbízta őt a puskaporgyártás és ágyúöntés irányításával. Börtönben ült a szabadságharc bukása után. A cündhölclitől az Első Pesti Gyújtófák Gyáráig – Irinyi János portréja | PestBuda. Szabadulása után csak a tudománynak élt. Ő volt az új személetű kémia első hazai hirdetője. 1895. december 17-én halt meg Vértesen.
A Cündhölclitől Az Első Pesti Gyújtófák Gyáráig – Irinyi János Portréja | Pestbuda
A kérgüktől megfosztott fatörzseket, 60 cm hosszú rönkök formájában leháncsolták, aztán vékony szalagokra, majd kis pálcikákra vágták. A pálcikát foszforsavba mártották, illetve foszforsavas ammónium vizesoldatával impregnálták, ami megakadályozta az eloltott gyufaszál továbbizzását. Az impregnált szálakat forró dobban megszárították. Utána a szálvégeket először megolvasztott paraffinba, vagy a foszforos gyufáknál, olvasztott kénbe, majd a gyufafejet képező gyújtóelegybe mártották. Az így megszilárdult anyagból jött létre a gyufa feje. Mivel ekkor Magyarországon még nem lehetett találmányt bejegyeztetni, osztrák szabadalmat viszont Irinyi nem akart, felfedezését nem kis pénzért eladta Rómer Istvánnak, egy Bécsben lakó magyar kereskedőnek, a Rómer és Treviani gyufagyár magalapítójának. Ez az összeg fedezte későbbi európai tanulmányútját. Rómer pedig tekintélyes vagyonra tett szert a szabadalomból, amelyet Irinyi találmányára kért, és még 1836-ban meg is kapott. 1837-ben indult egy éves tanulmányútra: Berlinben az ágyú- és robbanóanyaggyárban gyakornokként dolgozott, itt jelent meg első tudományos munkája is.
Ez a gyufa sem volt még tökéletes, a foszfornak is szaga volt, idővel oxidálódott, oxidja beszívta a levegő nedvességét, a fej letörött. Emellett sötétben világított, túl könnyen gyulladt, és mérgező hatása miatt a munkások megbetegedtek tőle. Irinyi 1839-ben Pestre költözött, ahol maga is gyárat alapított Első Pesti Gyújtófák Gyára elnevezéssel a Józsefvárosban. Gyufája olcsó volt és jó minőségű, gyára 50-60 munkással működött, és napi félmillió gyújtót készített. Ám Irinyi nem volt igazi üzletember, nem bírt az osztrák konkurenciával, üzeme 1848-ban anyagi okok és a városi tanács okvetetlenkedése miatt bezárt. Gyufájából mindössze két szál maradt az utókorra, egyet Pesten, egyet Veszprémben őriznek. Hosszuk 29 mm, átmérőjük 3 mm, végükön majd fél centiméteres fejjel. A tudomány és az ipar szervezője Irinyi sokat tett a tudomány népszerűsítéséért, része volt a magyar kémiai szaknyelv kialakításában, és számos tudományos népszerűsítő cikket írt. Az 1841-ben létrejött Királyi Magyar Természettudományi Társulat egyik alapító tagja és munkatársa volt.