Az Óceánjáró Zongorista Legendája Előzetes
(1998) Medusa Film | Sciarlò | Dráma | Zenei | Romantikus | 8. 3 IMDb A film tartalma Az óceánjáró zongorista legendája (1998) 170 perc hosszú, 10/8. 3 értékelésű Dráma film, Tim Roth főszereplésével, Danny Boodmann T. D. Lemon Nineteen Hundred '1900' szerepében a filmet rendezte Ennio Morricone, az oldalunkon megtalálhatod a film szereplőit, előzeteseit, posztereit és letölthetsz nagy felbontású háttérképeket és leírhatod saját véleményedet a filmről. A luxushajó fűtője elhagyott újszülöttet talál az egyik kabinban. Mivel az új évszázad első napja van, a gyereket elnevezi 1900-nak. Danny elrejti a kicsit a hajó gyomrában és ő lesz a nevelőapja. Nem meri a fiút a szárazföldre kivinni, nehogy kitoloncolják az országból. Amikor a fűtő halálos balesetet szenved, mások is felfedezik a fiút. A kapitány megszánja és nem adja át a hatóságoknak. 1900 kilenc éves, amikor talál egy zongorát. Játszani kezd rajta és kiderül, milyen tehetség rejtőzik benne. Bár próbálják a szárazföldre csábítani, csak a tengeren érzi magát biztonságban.
Az Óceánjáró Zongorista Legendája Online
Az Óceánjáró Zongorista Legendája Imdb
S ezzel nemcsak bennünk ébreszt végtelen rokonszenvet és tiszteletet (hiszen ki az manapság, aki a sűrű emberi manipulációk és gonoszságok erdejében képes megőrizni eredeti valóját), hanem barátjában, Maxben is. Pruitt Taylor Vince szerepe abban a tekintetben hálátlan, hogy elhalványul Ezerkilencszáz karaktere mellett. Nekem mégis roppant módon tetszik, mert olyan kétségbeesetten próbál segíteni Ezerkilencszáz életén, és olyan fáradhatatlanul keresi a kórházhajó roncsolt belsejében (újabb szimbólum), amellyel csak a legeslegjobb barátja iránt viseltetik az ember. Kettejüknek játéka ad még hitelt a mai high-tech világban a tiszta (és pozitív) emberi érzelmek létezésének. Szeretem a nekem legkedvesebb jeleneteket kiemelni a filmekből. Ami az Óceánjáróban igazán elnyerte a tetszésemet, Ezerkilencszáz és Max megismerkedése a hajó zenetermében. Éjjel volt, háborgó tenger (vihar), amellyel sikerrel szállt szembe Ezerkilencszáz virtuózan lágy zongorajátéka. Az elszabadult hangszeren ülve táncot lejtettek a zenével, s bár egyszerű szimbólummal élt Giuseppe Tornatore, mégis példázatot adott az életre, amely bennünket is hol lefelé, hol felfelé sodor; hol a középpont, hol a peremrészek felé.
Elképesztő. Fun fact, Tim Roth nem tudott a filmet megelőzően zongorázni, így ahhoz is hat hónapig kellett gyakorolnia, hogy legalább azt elhitesse a nézővel, hogy ő játszik a filmben. Ha mindez nem lenne elég, a film zenéjét Ennio Moprricone szerezte, ami különösen a témát tekintve nem lényegtelen infó. Hiszen a film központi eleme a zene, annak a varázsa és az ember életére gyakorolt hatása, így ha nem az egyik legnagyobb komponista működött volna közre e téren, akár középszerű eredmény is születhetett volna, és nem éri el ezt a hatást. Az eredményt hallgassátok, éljétek át, megéri. Gyönyörű, lírai film, tökéletes akár egy könnyed esti mozinak, vagy akár randira is, bár arra készüljetek, hogy a végén mindenki jó eséllyel a gondolataiba merülve hallgat, olyan nagy hatása tud lenni. Végezetül az egyik kedvenc idézetem az alapul szolgáló könyvből, hogy ha még eddig nem kaptatok kedvet, az egész hangulatát átérezzétek: "Most már tudom, hogy akkor, azon a napon Novecento elhatározta, odaül élete fekete-fehér billentyűi elé, és elkezd egy abszurd és zseniális zenét játszani, bonyolultat, de szépet, valamennyi közt a legnagyobbat.