Ember Tragédiája Idézetek

Madách Imre – Az ember tragédiája (részletek) Madách Imre Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa s egynapos rovar. Eszmél, örül, szeret és elbukik, Midőn napszámát s vágyait betölté. Nem az idő halad: MI változunk, Egy század, egy nap szinte egyre megy. Ne félj, betöltöd célodat te is, Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van Szorítva az ember egyénisége. Látád a hangyát és a méherajt: Ezer munkás jár dőrén összevissza, Vakon cselekszik, téved, elbukik, De az egész, mint állandó egyén, Együttleges szellemben él, cselekszik, Kitűzött tervét bizton létesíti, Mig eljön a vég, s az egész eláll. – Portested is széthulland így, igaz, De száz alakban újolag felélsz, És nem kell újra semmit kezdened: Ha vétkeztél, fiadban bűnhödöl, Köszvényedet őbenne folytatod, Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod. (Lucifer; Harmadik szín) Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, Mig egy kerékfogát ujítni kell. Fel hát, világim véd-nemtői, fel, Kezdjétek végtelen pályátokat.

Gyönyörködjem még egyszer bennetek, mint elzúgtok lábaim alatt. (az Úr az Első színben) 149 éve, ezen a napon halt meg Madách Imre. E bejegyzéssel rá emlékezünk. Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5. ) magyar költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az ember tragédiája a magyar irodalom és drámaírás kiemelkedő műve, Madách Imre legismertebb alkotása. Az 1862-ben[1] megjelent mű sokakat felzaklató kérdései azóta is életben tartják a költeményt, számos kortárs feldolgozása létezik a darabnak. A születésétől eltelt mintegy százötven évben a Tragédia egyfajta szimbólumává vált a magyar drámaírásnak, talán a legtöbbször színpadra állított költemény Magyarországon. Az először itt elhangzó "Megy-é előbbre majdan fajzatom", valamint a "Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál! " mondatok legismertebb irodalmi idézeteink közé tartoznak.

/Ádám/ Nyolcadik szín "Minő csodás kevercse rossz s nemeseknek A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis, miért vonz? Mert a ja sajátja, Míg bűne a közé, mely szülte őt. " /Ádám/ "Nem messiás-é minden újszülött, Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak S csak később fejlik szokott pimasszá. " /Lucifer/ "oh, halkan, hallom a jövő dalát" /Ádám/ Kilencedik szín "Egyenlőség, testvériség, szabadság! " /Ádám/ "Bakó, ügyes légy – órjást vesztesz el. " /Ádám/ Tizedik szín "Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek! " /Ádám/ "Tehát csak álom volt, és vége van! " /Ádám/ Tizenegyedik szín "Kutyáknak harca ez egy konc felett. " /Ádám/ "… nézzük tovább, Hogyan silányul állattá az ember, " /Ádám/ "A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. " /Éva/ "Ismét csalódtam, " /Ádám/ Tizenkettedik szín " Csalódtam hát a tudományban is: Unalmas gyermekiskolát lelek A boldogság helyén, mit tőle vártam. " /Eszkimó/ Tizenötödik szín "Megállj! Mi eszme villant meg figyelmemben- Dacolhatok még, Isten, véled is. "