Bibliotheca Fummie: Gaura Ágnes: Túlontúl
A feminista szemléletű Borbíró Borbála-sorozat darabjait a szerző Stephenie Meyer Alkonyat-sorozatának ellenpárjaként alkotta meg. Borbíró Borbála nem folytat viszonyt vámpírokkal, a cselekmény pedig a tudás megszerzését helyezi középpontba a szerelem helyett. Sokkal inkább nevezhető kalandregény-folyamnak, mint paranormális románcnak. A sorozat jelenleg az ötödik kötetnél tart. 2014-ben jelent meg Gaura novellaválogatása is, az Embertelen jó, mely ugyan tartalmaz Boriverzumhoz kapcsolódó történeteket, nagyobb szerepet kapnak az írónő sci-fi és dark fantasy témájú művei. 2017-ben jelent meg önálló kötete is, Túlontúl címmel, melyben Gaura ötvözte az urban fantasyt a párhuzamos világok témájával. A magyar népmesékre erősen építkező regény középpontjában a szétszakított Tündérország egyesítése áll. Gaura Ágnes: Túlontúl | Luthien Könyvvilága Blog. A Túlontúl ra nagy hatást gyakorolt felvidéki származású férje, akinek kérésére került bele a történetbe a somorjai református templom. 2001 óta él házasságban; két gyermek édesanyja. Művei [ szerkesztés] Borbíró Borbála-sorozat [ szerkesztés] Vámpírok múzsája (2012, Delta Vision) Átkozott balszerencse (2013, Delta Vision) Lidércnyomás (2013, Delta Vision) Lángmarta örökség (2014, Delta Vision) Attila koporsója (2015, Delta Vision) Önálló regény [ szerkesztés] Túlontúl (2017, Delta Vision) Novelláskötet [ szerkesztés] Embertelen jó (2014, Delta Vision) Érdekességek [ szerkesztés] A Gaura Ágnes írói álnév.
- Gaura Ágnes Túlontúl
- Gaura Ágnes: Túlontúl | Luthien Könyvvilága Blog
- Bibliotheca Fummie: Gaura Ágnes: Túlontúl
Gaura Ágnes Túlontúl
Igazi élmény volt olvasni ezt könyvet, hibátlan volt a történetvezetés és a karakterépítés, nagyon vicces szöveggel és egy igazi tündéri kalanddal ajándékozott meg az írónő, akinek nagyon kíváncsian várom a következő könyvét! 10/10
Gaura Ágnes: Túlontúl | Luthien Könyvvilága Blog
A fiúk viszont csak voltak. Igazából csak Liliommal együtt volt szerepük, mintha a nőn kívül nem lenne életük. Vázlatosak, papírmasék maradtak, pedig mindannyiukban megvolt a potenciál. A kidolgozatlanságuk pedig azt eredményezte, hogy a fentebb említett lépéseik fölött értetlenül álltam (Vértes úgy miért pontosan? Bármit, miért? ). Ahogy afölött is, hogy ugyan mi vonzza őket Liliomban? Gaura Ágnes Túlontúl. Remélem, ebből kitűnt, miért is voltam annyira frusztrált eleinte. Viszont már ekkor is akadt pár elem, ami reményt nyújtott, hogy ez jobb lesz még. A humort már említett; emellett pedig Aranykert főszereplői, Árnyék és Ilona jelenetei érintettek meg. Igen, a humor totális ellentétét szerettem még a könyvben. Az Aranykertben játszódó részek ugyanis a legdrámaiabbak, itt minden szóból csak úgy áradt a fájdalom – a szívem belesajdult olvasáskor. Amúgy nagyon furcsa volt így olvasni a regényt: egyik oldalt ott volt a könnyed, romcom jellegű történet, míg az utána lévő fejezetben már egy teljesen másmilyen érzelmet sugároz a könyv.
Bibliotheca Fummie: Gaura Ágnes: Túlontúl
"Az a baj, hogy ha egész gyerekkorodban azt hallod, hogy a tündérmesék az életedről szólnak, akkor eljön a pillanat, amikor az életedet is úgy látod, mint egy bonyolult tündérmesét. " Nyilatkozta a főszereplőnk a 207. oldalon, amit valamilyen módon magyarázatnak is lehetett volna tekinteni, ha csak ő lett volna ilyen művészi. Emellett próbáltam azzal is magyarázni a jelenséget, hogy ez mese, és abban így beszélnek. De akkor is 2017-ben járunk, és nem csakhogy Budapesten nem így beszélnek az emberek, de máshol sem. És innen ered a következő problémám. Összeegyeztetni a mesét a valósággal. Ha olvassátok a blogomat, tudjátok, hogy imádom a képzeletbeli világokat és a (bizarr) tündérmeséket; és szeretnék hinni abban, hogy a mesék valósággá válhatnak. Ezért is örültem többek közt annak, hogy látszólag egy ilyen könyv kijött. Bibliotheca Fummie: Gaura Ágnes: Túlontúl. Azonban a mesék sokkal inkább elmesélve jelentek meg, nem pedig a történetbe integrálva. Valamint nehéz elképzelni a jelenséget, ha a szereplők, akik a való világban élnek, nem reálisak.
A szerzőnek minden eddig megjelent könyvét olvastam, így a Túlontúlra is nagyon kíváncsi voltam, ezért a megjelenés környékén be is szereztem a könyvet, de valamiért eddig porosodott a polcomon. Nem tudnám megfogalmazni, mi tartott vissza, mert a fülszöveg alapján érdekes történetnek tűnt, a borító pedig a belső illusztrációkkal együtt egyszerűen gyönyörű. Talán a terjedelem foghatott vissza, már nem tudom, de végül december végén elkezdtem, és egy hónapig olvastam, ami nálam soknak számít, tekintve, hogy a Borbíró Borbála sorozatot a régebben olvasott első kötet kivételével szinte egymásután daráltam le, annyira elsodort. Ezzel a könyvel viszont meggyűlt a bajom. Valahogy nem tudott úgy behúzni, mint az írónő eddigi kötetei. Ez egyrészt a stílusnak és az információadagolásnak, másrészt a hangulatának köszönhető, amik miatt valamiért sokszor kidobott magából a történet, és megakadt az olvasás. Sokat rontott a helyzeten a benne maradt sok elgépelés, betűkihagyás, hiányzó névelő és félreragozás is, amit még nem tapasztaltam ilyen mennyiségben Delta Vision könyvnél.