Szabó Stein Ime Les

Sikerrel járt? – kérdezi. "Itt mindenki gonosz vagy idióta", felelem. Százhalombattánál bányászok mennek munkába, fejlámpáik, mint delejes jelek bolyongnak a sötétben. Ahogy a lovak a döngölt földes úton melléjük érve megrántják a tempót, kilépünk térből és éjszakából, hirtelen úgy tűnnek föl, mint holt lelkek raja, követve most már végig az úton, botlásaim, döntéseim halálpontosan számolt hadaként. Elmaradnak, de nem a fejemből. Messziről jön, amit Miska mormol, hogy valami különleges bizottság alakult, a híresztelés szerint összeszámolandó a zsidó javakat. "A fiúk? Szabó Stein Imre hőse eredménytelenül győzködi Horthyt - Könyves magazin. ", kérdem. S most Miska hátrafordul: Ideje, őrnagy úr, rendezni a dolgokat. A hajnal feltépett sebként ront a sötétre: megint egy nap. Megállítom a kocsit, kifogunk a hámból. Nyereg nélkül ülünk fel, kis ügetés után vágtára fogjuk a lovakat. [1] Lassan, lassan fussatok, éjszaka lovai. – Szabó Stein Imre fordítása. (A szerk. )

• Szabó Stein Imre • Libri Kiadó
• Szabó Stein Imre hőse eredménytelenül győzködi Horthyt - Könyves magazin

Szabó Stein Imre • Libri Kiadó

", suttogja, de eszelősen szorít, szeme kitágul, hogy szinte idegen lesz, érzem, saját örvényén pörög le vadul, most megvakulok én is, s mint fehér fény csapódok az űrben, Zsuzsánna sikolt, én némán zuhanok eszméletre térve fényéveken át csupasz mellére, s úgy szorítom, hogy még egyszer eggyé leszünk: így maradunk az időből kilépve egy darabig. Mosdótálban hoz vizet. Látom, mint egy veszendő holmit méreget. Nincs viszonyunk, tudja ő is, csak az élvezet. "Albert úr, ugye, Albert urat nem viszik el? " A mosdótálba néz, mintha onnan a jövőt kiolvasni tudná. No de eltértem, s furcsa egy éjszaka volt, jobb, ha a végére érek. Zsuzsánna épp konyakot szervíroz habkővel keményített vászonruhában, osztunk, s a Gere bedobja lapjait. Marad a Nirschi meg én. Hamar megérti, nem én adom ma alá a lovat. Két pár. Színsorom elsöpri a kételyeket. Megfagy a levegő, tudjuk mind, amije volt, zálogban van. Szabó stein imre. Ferde arcát félrehajtva, mintegy mellékesen jegyzi meg, hogy majd egy zsidó kölcsönad, "nekik már úgyis ganzegal".

Szabó Stein Imre Hőse Eredménytelenül Győzködi Horthyt - Könyves Magazin

". Lépnék felé, inkább kérni, mint akarva, de botlok, s üres kezemből leomlik a pauszgörgeteg, és ömlik, mint az ítélet, a bársonypapucsa körül tekereg. Fölvillan bennem a kés ideája, de a bal halántékomra mért kegyes ütéstől, hol a zene ébred, a döntéstől megkíméltetek. Május 11. Zúgó fejjel ébredek, mintha stukák zokognának koponyámban. Szabó Stein Imre • Libri Kiadó. (Valahol már írtam ezt? ) Az biztos, hogy éjjel alászálltam. A Vár alján egy rejtett garázsból löktek ki sorsomra gondos kezek – a titkos óvóhelyrendszer nyúlványa lehetett. A kegyes sofőr nem sokat kérdezett. Vagy tűz, vagy dél van, harangoznak. Kecmereg az ajtó, Zita előbb egy asztalkát hoz, aztán beegyensúlyoz egy lavór gőzölgő vizet. A szoba közepén rejtélyes mozdulatokkal vetkőzni kezd, szedi ruháját, egy szót nem szólna, egy szivaccsal a rituálét a mindenek középpontján kezdi meg, feljebb halad, a hónalj lágy ívében a szerencsés tárgy meghempereg, aztán mintha tévútra tévedne, a comb felé lebeg. Izmos lába szárával az ágy szélén eteti szemem, a szivacs mohón lohol az aprólékos rajzolatú izmok felett, majd a lába ujjait nyalogatja meg.

Repülőgépgyárakról tudok, s amit én tudok, annál maga nem tudhat többet, folytatja apostoli nyugalommal, de üljön le, és játszhatunk egyet tud ultizni, fiam? Jegyzőkönyv is van, ellentengernagy úr. Most döntse el, hogy tengernagy vagy kormányzó, ha halmozza a címeket, attól nem jut közelebb, dohogja, és végre bezárja a partit. "Győztem", ez már Tost Gyulának szól, maga meg tűnjön végre el, egyáltalán, hogy került ide? Szabó stein imre soha. Üljön ide, nem is, maradjon ott, állva, barokk szék dobban, fess fiatalosan feláll, kitér egy vörös márvány mosdótál felé, egyik lábát húzza, meglátom, az öreg vállak fölött gyűrődő bársonyfelöltő kirajzolja a fájdalomtelért. Háttal áll, mossa kezeit. "Mutassa, mije van. " Semmi nem lesz, mi arcunk pirulása…" Kormányzó úr", mondom, "már nincsen nálam, de…" "De? ", fordul felém, s hogy a düh felparázslana, elébb szűkölő félelmet látok elfutni egy fogoly szemén, hát együtt bezárva, gondolom még, "Nincs semmi, csak ami van", semmi, csak ami van, károgja rám a régi hang, "Tűnjön el, tűnjön, elég!