A Szolgálólány Meséje Netflix
A szolgálólány meséje óriásit robbant 2017-ben. Mindegy, hogy a sorozat, a könyv vagy esetleg a kettő együtt került szóba egy beszélgetésben, biztos, hogy a legtöbb résztvevőnek határozott véleménye volt róluk. Bár a regény először 1985-ben jelent meg, újonnan olyannyira kitüntetett figyelmet kapott, hogy Atwood éppen a folytatáson dolgozik. A készülő műről annyit tudni, hogy az olvasók Gileádra vonatkozó kérdései inspirálták – és a világ, amelyben élünk. A disztópia folytatása szeptemberben érkezik. Kevesebb médiafigyelemmel kísérve ugyan, de a kanadai írónő egy másik műve is a képernyőkre került: az Alias Grace -ből a Netflix készített minisorozatot. A mű igaz történetet dolgoz fel: az 1850-es évek Kanadájában játszódik, középpontjában egy tizenhat éves cselédlány, Grace Marks áll, akit a gyilkosság vádjával ítélnek el. Egy fiatal, feltörekvő elmeorvos azzal a szándékkal érkezik hozzá, hogy segítsen feloszlatni Grace amnéziáját, amely elmondása szerint megakadályozza őt a gyilkosság körülményeinek felidézésében.
A Szolgálólány Mesaje Netflix Review
Grace esetével kapcsolatban sok körülmény a mai napig tisztázatlan. Ha kedvet kaptatok, Margaret Atwood több műve is elérhető magyarul, többek között A vak bérgyilkos, a Guvat és Gazella, Az özönvíz éve, a MaddAdam (ez utóbbi három egy trilógiát alkot), és a Pénelopeia – amely az Odüsszeiát meséli újra, Pénelopé szemszögéből. Érdemes tenni velük egy próbát – nem csak a Szolgálólány meséjének folytatását várva. A képek forrása: Mashable, Time Magazine, Bustle Csáky Dóri Pszichológia, emberi kapcsolatok, cselekvéseink indítékai, fenntartható divat, könyvek. Sok más mellett ezek a dolgok érdekelnek leginkább. Szerencsés vagyok, mert írhatok is róluk.
A Szolgálólány Mesaje Netflix Full
Lássuk hát a napokban indult harmadik évadot, aminek rögtön három része is megtekinthető az HBO GO-n. Hol is tartottunk? June-t meg akarták szöktetni, majd visszakerült a Parancsnok házába, láthatta végre a kislányát, akit elragadtak tőle, megszökött, megszülte a babát, majd az évad végére behozott másik Parancsnok és a Márták segítségével esélye nyílt, hogy az újszülöttel együtt Kanadába menekülhessen, de végül nem tette meg. Közben Waterford feleségével, Serenával is megváltozott a kapcsolata, mintha Gileád ideológiának egyik megalapozója végre rájött volna, hogy mekkora szarkupacot hozott létre az elvakult és beszűkült, bigott handabandázásával. Az utolsó percekben pedig azt láthattuk, hogy June mégsem használja ki a lehetőséget. A babát Emilyre bízta, majd visszafordult, mert a lánya nélkül nem akarta elhagyni Gileádot. A harmadik évad közvetlenül folytatja az előző utolsó jelenetét. June, ahogy az lenni szokott, visszakerül Waterfordékhoz, és úgy tűnik, minden ugyanúgy megy tovább.
Legalább Lydia néni kapott egy remek eredettörténetet (Ann Dowd fantasztikus), de jó lett volna megnézni Janine vagy Rita sztoriját is. Leginkább az önmagukba záródó körök. Hogy a történet valahogy folyamatosan csalódást okozott azzal, hogy minden egyes fordulatnál reméltem, hogy ezúttal valódi fordulat történik. De soha nem történt igazi változás. Sem June szökésekor, sem a Gileád vezetői ellen elkövetett merényletkor, de még a gyerek megszületése után sem. Bármit is ígért egy-egy fordulat, June kitiltása a parancsnok házából vagy Eden kivégzése, végül valahogy mindig visszatértünk ugyanabba az alaphelyzetbe. Oda, ahonnan az egész sorozat elindult: June a parancsnok házában él és kölcsönösen szadizzák egymást Serenával meg a férjével. Persze mindenki a lehetőségeihez képest ugye. És ugyanígy működött (vagy éppen nem működött) a szereplők közötti dinamika: folyton ugyanazokat a köröket futottuk a parancsnok és June, Serena és June, de még June és Lydia néni között is. Szegény Yvonne Strahovski nagyon nehéz feladatot kapott azzal, hogy Serena jelleme teljesen össze-vissza alakult, egy idő után szinte követhetetlen volt a húzd meg, ereszd meg játék, amit June-nal játszottak.