Kosztolányi Dezső Akarsz E Játszani Vers
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? verse. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán téát inni véled rubin-téát és sárga páragőzt? AKARSZ-E JÁTSZANI? – KOSZTOLÁNYI EST – Klasszik Rádió 92.1. Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön s akarsz, akarsz-e játszani halált? 1912 Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét. Mi a véleményed az Akarsz-e játszani?
- A Vasárnap verse – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? | Vasárnap | Családi magazin és portál
- AKARSZ-E JÁTSZANI? – KOSZTOLÁNYI EST – Klasszik Rádió 92.1
- A HÉT VERSE – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? | Magyar Kurír - katolikus hírportál
- Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani - Válassz verset
A Vasárnap Verse – Kosztolányi Dezső: Akarsz-E Játszani? | Vasárnap | Családi Magazin És Portál
Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Advent első vasárnapja Rónay György verse Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani - Válassz verset. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet! Ne sírj azért, mert szeretsz Szent Ágoston verse A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok És te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, Azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, Ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, Ne keress új szavakat.
Akarsz-E Játszani? – Kosztolányi Est – Klasszik Rádió 92.1
A kertben üveges verandát láttak, egy asztalt, ozsonnára terítve. " A házból, ahonnan Kosztolányi a Hajnali részegség című, csodálatos versét is írta, mára már semmi nem maradt, a telket beépítették, csupán egy emléktábla őrzi emlékét "te kávéház, ahol oly sokat ültem" Az írók valódi otthonai azonban a korszakban a budapesti kávéházak voltak. A városban összesen több mint ötszáz kávéház üzemelt, minden társadalmi csoport és réteg megtalálta az igényeinek megfelelőt. Az íróknak, művészeknek is mindig megvolt az aktuális törzshelye, ahol hajnalig tanyáztak. Versek, szerelmek, barátságok és világmegváltó gondolatok születtek itt. Kosztolányi életművében végigkövethetjük a kávéházi művészvilág századfordulós fénykorát és lassú hanyatlását. Amíg ifjúkori novelláiban és verseiben, tárcáiban lángolva ír a mindig fényes, füstös, zsibongó termekről, az első világháború alatt a korlátozások, majd a harmincas években a már elhunyt barátok, ismerősök fájó hiánya ad keserédes ízt a leírásoknak. A Vasárnap verse – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? | Vasárnap | Családi magazin és portál. Fotó: Balkányi László - We Love Budapest A leghíresebb nyugatos törzshely a New York Kávéház volt, a Körút és a Dohány utca sarkán.
A Hét Verse – Kosztolányi Dezső: Akarsz-E Játszani? | Magyar Kurír - Katolikus Hírportál
A barokk oszlopos, csillogó, karzatos kávéház, ahol a hazai irodalmi élet krémje megfordult éjszakánként, Kosztolányi Esti Kornél jának is kedves helye. Itt adnak el verseket kávéért, innen epekednek szerelmeikért és izgatják szívüket napi negyven kávéval és cigarettával. A novellák mellett több versében is megénekelte, mint a büszke ifjúság eltűnő helyszínét: "Itt ültünk boldogan, s haragos szavainkban bombák aludtak és egy új kor lelke éledt, mi rongyos éhesek, lovagjai az éjnek, (... Kosztolányi dezső akarsz e játszani vers. ) Szentelt tanyája te szivemnek és szavamnak, mely álmokat adtál s nem ismert drága mámort" A belvárosi helyek közül a patinás Centrál Kávéházban is sok költő és író megfordult egy időben. A Nyugat előfutárának is tartott A Hét irodalmi lap szerkesztőjének, Kiss Józsefnek a törzsasztala körül gyűlt össze időről időre a magyar irodalom krémje, innen költöztek át a New Yorkba, hogy aztán majd a húszas években újra felüssék itt a törzsasztalukat. Ekkor írta a helyről a Bécsi Magyar Újság, hogy " Már-már annyira sok az igazi és ál-író a Centrálban, hogy a nyár folyamán Mészáros Győző egy külön karzatot épít számukra, s az Olimposzhoz közelebb, magasabbra telepíti őket.
Kosztolányi Dezső: Akarsz-E Játszani - Válassz Verset
Kosztolányi örök, kérdésekből szőtt versét olvassuk ma este. Föltűnik benne "a november, ez utcaseprő, szegény, beteg ember" is. És mennyi benyomás, szín, illat, fény, ünnep, áhítat… minden, ami az életünk lényege. Ottlik Géza írta: Kosztolányi a létezés sértetlen, absztrakciókra nem bontott alaprétegéből ragad meg és ad át mindig valamit, abból a nevenincs teljességből, amit tényleg átéltünk. AKARSZ-E JÁTSZANI? A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán téát inni véled rubin-téát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön s akarsz, akarsz-e játszani halált? (1912) Kép: Borsodi Henrietta Magyar Kurír Forrás: Tovább a cikkre »