Looper - A Jövő Gyilkosa | Holdpont
A Looper - A jövő gyilkosa frankó film lett. Nem kerül be a legjobbaknak fenntartott panteonban, de minden szinten élvezetes volt, köszönhetően annak, hogy a rendező nem csapta össze, hanem valóban a néző szolgálatába állította a filmjét, amely magas szinten szórakoztat. És egy kicsit el is borzaszt minket azzal, hogy mégiscsak egy brutális gyilkost ad el nekünk főhősként. Looper - A jövő gyilkosa (Looper) színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 118 perc, 2012 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Rian Johnson forgatókönyvíró: Rian Johnson zeneszerző: Nathan Johnson operatőr: Steve Yedlin producer: Ram Bergman, James D. Stern szereplők: Joseph Gordon-Levitt (fiatal Joe) Bruce Willis (idős Joe) Emily Blunt (Sara) Piper Perabo (Suzie) Paul Dano (Seth) Garret Dillahunt (Jesse) Jeff Daniels (Abe)
Looper - A Jövő Gyilkosa
Looper A Jövő Gyilkosa Teljes Film
Hisz a filmet író-rendező Rian Johnson se hülye, tudja ő azt nagyon jól, hogy az időutazás témaköre olyan paradoxonokkal van körberakva, melyekbe nagyon könnyen bele lehet sétálni, és ahogy idősebb Joe mondja: "akár itt ülhetnénk egész nap grafikonokat rajzolgatva", és már meg is ette a fene a cselekményt. A Looper esetében viszont a cselekmény eszi meg az időutazást, pontosabban a szolgálatába állítja, és minő kreativitással, gógyival, mi több: groteszk humorral teszi azt! A film szinte gúnyt űz más időutazós filmekből azzal, ahogy a lehetőségekkel játszik, és hol a néző érzékszerveiből, hol egyes utazókból csinál morbid tréfáinak céltáblát. De a Looper nem csupán az érzékszervekkel szemben kíméletlen: az agyat és a szívet is megdolgoztatja. Koreai filmekhez hasonlóan keveri a műfajelemeket, de míg azok hajlamosak túlzásokba esni, addig váratlan fordulataival, szokatlan váltásaival - vagy ahogy ezt az okosok mondják: kizökkentő effektusaival - Johnson inkább a néző egyfajta elbizonytalanítására, lecsupaszítására törekszik.
Looper A Jövő Gyilkosa Videa
A dolgok menetén is csak ezután kezdenek kiütközni a sci-fi-író gyötrelmei, akinek mindenképp el kell juttatnia a két Willist arra a kívánatos magaslati pontra, ahonnan a szebb jövő vagy egy elfogadható befejezés jól látható. Ez sok és fölösleges logisztikájába kerül Johnsonnak, de nincs mit a szemére vetni: megteremtette a kétwillises filmet, hozott anyagból pedig felépített egy eredetinek ható, noha ezerszer látott világot. Az írói rafinéria megvan, a látványvilág nemkülönben, és a világépítő szándékok sem tűnnek túlzónak. Ha még tétje is lenne az egésznek, már azon túl, hogy Johnson miként jön ki a saját csapdáiból (többnyire ép bőrrel), az talán már sok is lenne. A Pro Video bemutatója
rész – Az utolsó jedik (2017) Tőrbe ejtve (2019)
S ci-fi, időutazás, Brúszvilisz. Elég-e ez a hármas ahhoz, hogy sikeressé tegyen egy filmet? Maga a sci-fi sokakat megmozgat, az elképzelt fantáziavilágba történő néhány órás "bemerülés" kikapcsol minket a mindennapok monoton rohanásából. Ilyenkor az átlag néző megpróbál átszellemülni, és a mai sivár és sablonos filmek világában előítéletektől mentesen végigélvezni a mozit. Ha történetesen egyszerű szórakozásra vágyunk, távol tartva magunkat minden fajta tudományos magyarázattól, akkor leülve és megnézve például a Vissza a jövőbe (Back to the Future) című szériát, jól fogjuk érezni magunkat. Ilyenkor nem foglalkozunk olyan dolgokkal, mint a paradoxonok témaköre, vagy hogy miért is pont nyolcvannyolc mérföldes sebességre kell felgyorsítani a De Lorean -t az időugráshoz. (Bár arra talán mindenki emlékszik, amikor Marty anyja mással táncol és a fiú halványulni kezd a fényképen, ugye? ) Ha azonban éppen felöltjük komoly énünket, és arra szeretnénk kényszeríteni magunkat, hogy gondolkodjunk a mozi alatt – esetleg utána a kocsiban és este zuhanyozás közben –, akkor elvárjuk a pontosságot, a történetvezetési bakik elkerülését, egyszóval: azt a hitelességet, amikor nem gondolunk arra másodpercenként, hogy "ez most akkor mi volt? "