József Attila Téli Éjszaka
TÉLI ÉJSZAKA – József Attila Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy – valami szalag – csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Sokak szerint ez József Attila fő műve. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
- Téli éjszaka – Wikiforrás
- Sokak szerint ez József Attila fő műve
- József Attila: Téli éjszaka (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek
Téli Éjszaka – Wikiforrás
Mint birtokát a tulajdonosa.
Sokak Szerint Ez József Attila Fő Műve
S a szív a hang. Csengés emléke száll. Az elme hallja: Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben - - varjucsapat ing-leng a ködben. Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér. Füstjében, tengve egy ölnyi végtelenbe, keringenek, kihúnynak csillagok. A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény, a téli éjszaka fénye. A városok fölött a tél még gőzölög. De villogó vágányokon, városba fut a kék fagyon a sárga éjszaka fénye. A városban felüti műhelyét, gyártja a kínok szúró fegyverét a merev éjszaka fénye. Téli éjszaka – Wikiforrás. A város peremén, mint lucskos szalma, hull a lámpafény, kissé odább a sarkon reszket egy zörgő kabát, egy ember, üldögél, összehúzódik, mint a föld, hiába, rálép a lábára a tél... Hol a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát.
József Attila: Téli Éjszaka (Elemzés) &Ndash; Oldal 3 A 4-Ből &Ndash; Jegyzetek
S a szív a hang. Csengés emléke száll. Az elme hallja: Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben – – varjucsapat ing-leng a ködben. Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér. Füstjében, tengve egy ölnyi végtelenbe, keringenek, kihúnynak csillagok. A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény, a téli éjszaka fénye. A városok fölött a tél még gőzölög. József Attila: Téli éjszaka (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek. De villogó vágányokon, városba fut a kék fagyon a sárga éjszaka fénye. A városban felüti műhelyét, gyártja a kínok szúró fegyverét a merev éjszaka fénye. A város peremén, mint lucskos szalma, hull a lámpafény, kissé odább a sarkon reszket egy zörgő kabát, egy ember, üldögél, összehúzódik, mint a föld, hiába, rálép a lábára a tél… Hol a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát.
A virrasztás viszont itt is alapmagatartás. A virrasztó ember azonban magára is marad az éjszakában, az "üres lelkek" nem követik fegyelmezett valóságértelmezését. Az éltető közösség hiánya magányba taszít. A Téli éjszaka a kozmikussá növesztett magányt fejezi ki.
Csoóri Sándor ezt így fogalmazta meg: "ebben a versben történelmivé vált a hideg". A 10. szakasz a vers legnegatívabb része, a szépségét is elvesztő embertelenség abszolút nulla pontja. De a feloldás már itt megkezdődik, a megfagyott csönd mintha megszólalna, a dermedtség mozgásba csap át ("összekoccannak a molekulák"). S az elme ironikussá kicsinyíti az embertelenség téli éjszakáját azzal, hogy vitrintárgyhoz hasonlóvá fokozza le. A hideg űrből – akárcsak Madách Ádámja – a vers lírai hőse is visszatér a földre. József attila téli éjszaka elemzés. A verskezdő helyzet komorabb variációját kapjuk: a csendes vidék nek a pusztaság felel meg: "A lég / finom üvegét / megkarcolja pár hegyes cserjeág" – "A fagyra tőrt emel az ág"; "mosoly, ölelés fönnakad" – a pusztaság / fekete sóhaja lebben". Az újból emberi léptékűvé váló versbeli világ uralkodó képe a városba tartó tehervonat. szakaszban a kéményből szálló füst képe tűnt át a szikrázó csillagú éjszakai égbolt képébe, s indította el a kozmikus látomást. A 13. szakasz ban mintegy a tehervonat füstje vezeti vissza tekintetünket a kozmoszból az "ölnyi végtelenbe", az égbolt csillagaitól a vonat füstjének szikra- csillagaiig.