Devil May Cry 5 Teszt
TESZT – A Devil May Cry 5-tel majdnem 11 év után visszatért az eredeti sorozat. Nero és Dante megint démonfejeket törnek szét és ismét megmentik a világot. Ezúttal egy Urizen nevű démon próbálja a világot letarolni és az emberiséget és az Alvilágot is az uralma alá hajtani. És akkor még nem is említettük V-t, vékony dongájú, rejtélyes mágust… Így van: a Devil May Cry 5-ben ezúttal nem csak két karaktert, hanem mindjárt hármat is irányíthatunk a sztori során. Dante visszatért a szokásos laza, nagymenő, rocker stílusában. Nero szintén visszatér a DMC4-ből és ebben a részben végre nem stresszel állandóan Kyrie miatt. Végül itt van V, aki úgy néz ki, mint Adam Driver és állandóan Blake verseket idéz. A Pokol Fája a Devil May Cry 5 "főellensége"? Három játszható karakter és húsz küldetés a "menü" a Devil May Cry 5- ben. A játék egy vadonatúj, csavaros, az idősíkokkal Tarantino módjára játszadozó történettel igyekszik minket elvarázsolni. A sztori nem fukarodik fő- és mellékszereplőkkel, hiszen Dante mellett ismét itt van például Nero, Trish és Lady illetve teljesen új karaktereket is kapunk.
Devil May Cry 5 Teszt Torrent
Nero, Dante és V hármasa ráadásul kellően változatos játékmenetet biztosít. Nero a devil breakerek folyamatosan bővülő, váltogatható tárházával sokkal komplexebb és változatosabb karakter, mint a DMC negyedik részében volt. Dante a tőle megszokott lazasággal, stílusokkal és legyőzött démonokból faragott őrült fegyverekkel operál, míg az újonc V talán a széria eddigi legegyedibb harcosa, aki törékeny fizikuma miatt elsődlegesen három megidézhető démonára támaszkodik, és csak a kivégzőmozdulat erejéig kerül testközelbe az ellenfelekkel. Az akció nemcsak változatos, de szemet gyönyörködtetően látványos is – a RE Engine-nek köszönhetően hihetetlenül részletes karaktermodelleket, mozdulatokat és helyszíneket csodálhatunk, az akció mellől pedig természetesen a megszokott, pörgős zene sem hiányozhat. Ám sajnos nehéz hibátlan játékot találni, és a Devil May Cry 5 is felsorakoztat néhány elemet, amelyek nem is feltétlenül hibák, de mindenképp érthetetlen döntések. A boltot jelölő megszokott szobrok lecserélése Nico néha szürreális körülmények között felbukkanó kisbuszára, és a Void opció, amellyel vásárlás előtt kipróbálhatjuk a megvenni szánt képességet, mozdulatot remek ötletek, ám a rengeteg töltőképernyő súlyosan belerondít a képbe, előfordult, hogy egy-egy mozdulatot azért nem próbáltam ki előre, mert nem volt kedvem kivárni a váltásokat, holott egyes esetekben, például V legtöbb kombója esetén ez elég fontos lett volna.
Devil May Cry 5 Teszt 2
No meg a grafikai újításokat, hisz mind felbontás, mind képfrissítési tempó, mind pedig ray tracing terén használja a program az új konzolok képességeit (igaz, Xbox Series S-en ez utóbbi effekthez nem lesz szerencsénk). A játék több konfigurációs opcióval rendelkezik, melyek közül tévénk képességeit figyelembe véve érdemes választani. Amennyiben lemondunk a tükröződéseken javító effektről, akár 120 fps tempót is kicsiholhatunk a játékból; ha tévénk ezt támogatja, mindenképpen ezt válasszuk! Bár a komolyabb tesztek szerint ezt egyik konzol sem hozza tökéletes stabilitással, a Devil May Crynak igen jól áll a magas framerate – én így játszottam, és tényleg reszponzívabb lett tőle az irányítás. E lehetőség híján mindenképp a 60 fps-t lehetővé tevő opciót válasszuk: 4K-s tévén ray tracing nélkül, 1080p-s képernyőn ezt aktiválva képes erre a program. A fentiek alapján igen érdekes kérdés, hogy kinek lehet ajánlani a programot. Akiknek valamiért tavaly kimaradt az alapjáték, és most új konzolon tennének vele próbát?
Devil May Cry 5 Teszt Budapest
és négy különböző, röptében váltogatható harci technikájával az egyik legsokoldalúbb karakter, akinek mindenre van valami villámgyors megoldása. Bárkit is irányítsunk azonban, a cél a puszta győzelmen túl a minél látványosabb, stílusosabb küzdelem lesz. Ezt a játék pontozza, értékeli és az adott missziók végén jutalmazza is, így nem árt, ha megvásároljuk és gondosan begyakoroljuk a különböző mozdulatokat, ami – legalábbis a játék első harmadában – meglehetősen frusztráló kihívás lesz, főleg, hogy mire belejönnénk az egyik karakter irányításába, máris másik hőst kapunk a kezeink közé. Ha mégis sikerül ráéreznünk az adok-kapok valódi ritmusára, olyan őrült látványosan fogjuk szájon törölni a démonok hordáit, hogy azt még évek múltán is felemlegeti majd a pokol minden lakója. Jó démonvadász holtáig tanul Persze szemben a 2013-as reboottal, a DMC 5 nem ajándékoz nekünk minden képességet egyszerre. Gondosan gyűjtögetett vörös gömbjeinkkel fizetünk a karakterek képességeiért… van belőlük egy halom mindhárom karakter esetében… ami egyre másra arra késztetett, hogy visszatérjek egy-egy küldetéshez némi extra gömb reményében.
Az elképesztően vagány prezentáció, a szédítően gyors harc és az egyedi hangulat hármasfogatának árnyékában eltűnni látszanak az olyan hibák, mint a kicsit kusza sztori, a nehézkesen elsajátítható kombinációk, a küldetésekkel, töltésekkel és átvezető mozikkal kicsit sűrűn szegmentált játékmenet és persze az óvatosan betolt, ám teljesen opcionális és mellőzhető mikrotranzakciós lehetőség. A számtalan nehézségnek köszönhetően az újoncok épp úgy megtalálják majd benne az örömüket, mint a sorozat veteránjai… mi pedig izgatottan várjuk, hogy mi lesz a következő nagy cím, amit a Capcom elővesz és leporol.