Dsuang Dszi Alma Mater
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.
Dsuang Dszi Álma
– Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én. vissza a címoldalra
–" A kínai történet eme átsajátításában is visszaköszön az az individualitásközpontú nyugati társadalmat és ezzel összefüggésben a szenvedéstörténetre építő keresztény egyházgyakorlatot egyaránt jellemző pesszimizmus, amely a keleti gondolatok által inspirált filozófiai rendszereket, mint pl. Schopenhauer filozófiáját is arra determinálták, hogy az oppozíciók mentén nem értelmezhető keleti szakrális elveket negatív előjellel sajátítsák el. Nyilván Szabó Lőrincet is ezek a hatások érték el előbb, s rajtuk keresztül találhatott csak értelmezői nyelvet a kínai és ind hitvilág megismeréséhez. Menedéket keresett, de talán éppen a személyét – alanyi gesztusokra építő versei tanulsága szerint legalábbis – végletekig meghatározó individuumközpontúsága miatt képtelen volt elmélyedni a keleti világ egységszemléletében, s egy idő után abba is hagyta az ezzel kísérletezést. Ám visszatérve a Dsuang Dszi álmá ra: az, hogy a lírai alany egyes szám harmadik személyben meséli el a kínai gondolkodóval történteket, egyben el is tünteti az inspirációul használt szöveghelyben érezhető közvetlenséget, ám a már említett hangnemi változást, hogy a forrásszöveg érzelemnélkülisége helyett a szenvedélyes izgatottság érvényesül a vers első három versszakában, akár a közvetítettség önleleplező gesztusának is tekinthetjük.
Dsuang Dszi Alma.Com
Ezt támasztja alá a vers második fele is, melyben már a költő szólal meg, és továbbra is ugyanabban a hangnemben folytatja a történetet. A 2. egység (4-6. versszak) a lírai én szólama. Úgy szólal meg, mintha beszélgetne Dsuang Dszivel. Nevetve próbálja kimondani az igazságot, de azonnal rá is jön, hogy nem teheti, hiszen lehet, hogy ő maga is csak egy álmodó. Azaz nézőpont kérdése, hogy ki kit álmodik. A vers látszat és valóság azonosságáról, a világ végtelen körkörös ismétlődéséről szól, hiszen Dsuang Dszi egyszerre az, aki álmodik, amit álmodik, és akit mások álmodnak. És ez így folyik már kétezer éve. Mikor kiderül, hogy a tanítvány mondatai a mi korunkban hangzanak el, elbizonytalanodik az olvasó is: hogyan beszélgethet egymással a kétezer éve halott kínai gondolkodó és a jelenleg élő nyugati költő? Aztán ez a bizonytalanság, amely a lírai hős kilétét illeti, minden másra is kiterjed. A versbeli példázat nyomán a költő "megborzong" és a teljes bizonytalanság lesz úrrá rajta: kételkedni kezd a valóságban.
A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp. - a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet?
Dsuang Dszi Alma Mater
Mint én is a barátomét. Penckófer János
A kérdés: melyikük a valóban létező? Ki az "igazi" kettejük közül? Az eredeti fordítása prózában: " Egyszer én, Csuang Cu, azt álmodtam, hogy pillangó voltam, pillangó, mely össze-vissza szálldogál boldog örömében. Hirtelen azonban megint felébredtem, s megint én magam voltam, én, az igazi Csuang Cu. Mármost nem tudom, hogy előbb Csuang Cu álmodta-e azt, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most azt, hogy ő Csuang Cu. Pedig egy pillangó és Csuang Cu között mégiscsak van különbség. Így változnak a dolgok. " A zavar érzése fogalmazódik meg a mester szavaiban. Ilyen zavart azok éreznek, akik elbizonytalanodnak valamiben és még nem találtak magyarázatot, bizonyosságot valami másban. Szabó Lőrinc: Te meg a világ A vers címe utalás Csuang Ce kínai taoista filozófus-költőre, aki a Kr. 4. században élt (a nevet Szabó Lőrinc a német átírásban használja). Csuang Ce (Csuang mester) valójában egy filozófiai értekezés címe, a taoizmus szent könyve, de a címet a könyv szerzője, Csuang Csou neve helyett is használják.