Radnoti Miklos Szakitottunk
Radnóti Miklós Szerelmi ciklus 1927-28-ból 1 Láttad? Ma éjjel szomorúfűz akadt az útunkba és oly szomorún könnyezett ki a fekete és lázas udvarból, hogy félősen, sejtőn megremegett a testünk. Amikor reggel arra mentünk, a nap az ablakra költözött és ragyogni akart, de a fűz fejével elébe borult és elfojtotta a ragyogását. Ez a gyászos, furcsalombu fa minket sirat, két csókot, amely összeakadt és most szakadni készül a könnyesen ragyogó mindentlátó, szent ablak alatt. Reichenberg, 1928. február 25 2 Néha a fiadnak érzem magam, ki lopva nézi vetkőző anyját és csodalátó szeme kicsillan kamaszévei unt undorából és beléd szeret. És beléd szeret a testedet látva. Néha a fiadnak érzem magam amikor csókolsz a homlokomon és mikor én bűnös borzalommal az ajkaidon csókollak vissza mert úgy szeretlek. Mert úgy szeretlek és az enyém vagy. feslett és szerelmes rossz fiadnak, mert hideg és bűnös éjszakákon a melleden nyugszik el a fejem csókjaink után. Csókjaink után én jó kedvesem Reichenberg, 1928. május 22 3 Homlokom a gyenge széltől ráncolt tenger oly közelnek tetsző végtelenje és szőke édesvizeknek hullámos áradata a hajam, mely a halánték körül zuhataggal omlik homlokom fodros tengerébe és látomásos, felhős egeknek zöld tükre két nagy tágratárt szemem, két összetapadt ajkam pedig korsója ízes, titkos szavaknak és fogaim fehér szűrőjén át szitálva hullik le rátok a keserű és az édes, a mézszavú áldás és az átok.
Radnóti Miklós: Szakítottunk - Divatikon.Hu
Radnóti Miklós: Két karodban Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.,, Csak én ülök ébren, félszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. " Randóti Miklós - Hetedik ecloga (1944. július) Lager Heidenau Radnóti Miklós NEM TUDHATOM Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.
A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Május írásról? Írd meg kommentbe! Jöhet egy JÁTÉK? Regisztrálj INGYEN és nyerj értékes nyereményeket! Várjuk a kommenteket Táncoló talpak - Blikk Amerikai magyarok Razer laptop ár windows 10 Békéscsaba réthy pál kórház labor Csepel Camping 20-as Kerékpár Német autópálya sebességhatár H1 izzó hideg fehér 3 Igazi állás Jász-Nagykun-Szolnok megye (11 db új állásajánlat) Offline rádió androidra Angelcare ac300 légzésfigyelő árgép Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Hallod? A vézna fákban a nyárt siratják most korhadt, téli szentek. Menj már "…Lenyúl egy ág. Nyakonragad? nem vagyok gyáva, gyönge sem, csak fáradt. Hallgatok. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. Feledni kellene, de én soha még semmit sem feledtem…" Radnóti Miklós Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok.