Gondolatok A Könyvtárban
Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verse 1844-ben keletkezett. Vörösmarty költészetének és egyben a magyar romantika irodalmának egyik csúcsteljesítménye, egész líránk egyik legmonumentálisabb alkotása. Jelentőségét már a kortársak is felismerték: a Pesti Divatlap 1845. évi első száma vezető helyen közölte. Életrajzi háttér: egy unalmas akadémiai ülés. A költő az Akadémia könyvtárában felkereste régi barátját, Toldy Ferencet, s ott ihlette meg a hatalmas könyvhalmaz, majd egy akadémiai felolvasó ülés alatt, míg valaki egy hosszú és unalmas értekezést tartott, megírta a verset. A könyvek látványa csak ürügy volt számára, hogy töprengő kérdéseire választ kapjon. A vers születésekor Vörösmarty világnézeti válságot élt át. Eszményei (melyeket pl. A Guttenberg-albumba című versében fogalmazott meg) megkérdőjeleződnek, értéküket vesztik. Látóköre kitágul: nemcsak a nemzeti, hanem az egész emberiség sorskérdései foglalkoztatják, a történelem egészének értelmezésére törekszik. A Gondolatok a könyvtárban az egyetemes történelmi tapasztalat és a nemzeti polgárosodási program megkívánta cselekvés együttes értelmezésére tesz kísérletet.
Gondolatok A Könyvtárban Elemzés
Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban by Kati Nemethne
Gondolatok A Konyvtarban
S ha majd benéztünk a menny ajtaján, Kihallhatók az angyalok zenéjét, És földi vérünk minden csepjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek, Menjünk szét mint a régi nemzetek, És kezdjünk újra tűrni és tanulni. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal S meg nem kövűlnek élő fiai. Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! 1844 vége Írd meg a véleményed Vörösmarty Mihály GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN című verséről!