Meghalt Édesanyám Emlékére

- Elájultál. - ennyit mondott. Vajon mennyi idei feküdhettem ott? És ez az egész csak képzelet volt? Áh, nem hiszem. Én tudom, hogy a hihetetlen boldogság mámorában ájultam el. És ez az egész megtörtént. A fejem hasogat, de a boldogság felülmúlja, mert láttam, aki a legjobban szerettem és örökké szeretni is fogok, és tudom, hogy bármi is lesz, mindig mellettem áll: az én drága Nagytatám!

• Édesanyám emlékére - Az emlékezés virágai
• Édesanyám emlékére - Tóth Elisabeth
• ÚTON ISTENHEZ - AZ EMLÉKEZÉS IMÁI

Édesanyám Emlékére - Az Emlékezés Virágai

A kölcsönös bizalom nem csak a munkában, de a hétköznapokban is nagy segítséget jelent. Az elképzeléseim, az álmaim megvalósításában nélkülözhetetlen egy olyan csapatban dolgozni, akikre minden helyzetben lehet számítani. Hiszem, hogy megfelelő odaadással az ember képes elérni mindent, amit eltervez és megvalósítani mindazt, amit megálmodott. Célom, hogy a jövőben is töretlen elhivatottsággal küzdjek a céljaim eléréséért. Az összes hibám ellenére szomorú aztán nem vagyok. Édesanyám emlékére - Tóth Elisabeth. Sokszor boldogtalan, ez igaz, ám akik veszik a fáradtságot, hogy bekukkantson az életembe, tudják, hogy ott nem csupán egy aranyból való szív dobog. Pontosan tudom, kire számíthatok és kire nem, volt, hogy csalódást okoztam és az is megtörtént már, hogy én csalódtam a másikban. Hibáztam már sokszor, és megtippelni sem tudom hogy hányszor fogok még, de én ilyen ember vagyok. Mindig érzékeny vagyok a kritikára, az elutasításra és arra, ha átnéznek rajtam. Előítéletekkel teli ember vagyok, ezt vállalom, de nincs szándékomban megváltozni.

Édesanyám Emlékére - Tóth Elisabeth

Lehullott a kéz, mely könnyedet törülte, Még egyszer dobogta nevedet, s megállott, Jéghideg lett ajka, az a kedves ajk, mely Meleg öleléssel... Hasztalan! Nem ébred, Nem látja vergődő szívednek könnyeit, Szelleme, lelke él, azt el nem temetted. Édesanyám emlékére - Az emlékezés virágai. Halk éjen kibontja ragyogó szárnyait, Erénye jósága minden gondolatja... Ó az édesanya meghal, de gyermekét Őrködve ragyog rád két szeme sugára; S ki fölött ily áldó szemek őrködnek, az Endrődi Sándor 'Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik. Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást, mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt. A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni. Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés.

Úton Istenhez - Az Emlékezés Imái

13-14. SÍRFELIRAT 'Aki Te vagy, az voltam én is, ami vagyok, az leszel Te is, kérlek, gondolj rám! ' Damiáni Szent Péter sírfelirata

Anyukám halála után nagyon csendes és visszafogott lettem. Elmentem Mexicóba bejártam Londont! Most itt vagyok New Yorkban és nem készülök vissza menni Magyarországra. Nem volt szinte senki, aki megértette volna, min megyek keresztül. Ezért elhatároztam hogy én úgy fogok élni ahogy én azt jónak látom. Terveztem egy célt magamnak most is a megvalósításán dolgozom nap mint nap. Rengeteg keserűség volt bennem, főleg azok miatt, akikről azt hittem mellettem lesznek majd, de mégsem. Meghalt édesanyám emlékére. Soha nem kívánnám senkinek, hogy megtudja, milyen is ez, engem viszont azzá az erős nővé tett, aki ma is vagyok. Amikor meghallottam, hogy az emberek anyukám temetésén a szerencsétlenségéről beszéltek, nem mentem oda inkább elmentem onnan tudván hogy azok rossz emberek. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a mindennapi tevékenysége többnyire, inkább komoly munka. A lakásberendezést nyújtotta élményt 2012-ben ismertem meg anyukám személyében és el terveztem, hogy a jövőmet építem rá. A munkám során rengeteg emberrel kerülök kapcsolatba, akikkel eddig hamar sikerült megtalálnom a közös hangot.