Az Ember Társas Lens Anzeigen
Gyakran hallhatjuk azt a megállapítást, hogy az ember társas lény. A legtöbben bizonyára egyet is értünk azzal a ténnyel, hogy mi, emberek bizony nem szeretünk huzamosabb időt egyedül tölteni. Vajon honnan ered ez az elemi ösztön? Miért érzünk megkönnyebbülést akkor, amikor egy nehéz helyzetben megoszthatjuk gondolatainkat valakivel? Milyen következményekkel járhat a kirekesztés? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ, a Robert Zemeckis által rendezett nagy sikerű Számkivetett című film segítségével. A történet, amit sokan csak a modern Robinson Crusoe-ként emlegetnek, Chuck Noland négy évét mutatja be egy lakatlan szigeten. A több mint kétórás filmben végigkísérhetjük azt a folyamatot, ahogy a főhős rádöbben a tényre, hogy teljesen egyedül van. A várakozásainkkal ellentétben azonban nem a mindennapos küzdelem az életben maradásért az, amit a legnehezebb elviselni, hanem a magány. Azonban még ebben az elkeserítő helyzetben is akad valaki, vagy inkább valami, ami enyhíti a férfi magányos életének nyomorúságait.
Az Ember Társas Lens Anzeigen
Ez az elmélet szerint tehát a jó génállománnyal rendelkezők találnak párt elsőként, és csak utána a kevésbé jó génállományúak. Az adott génállomány jóságát objektív tényezők (egészség, rátermettség stb. ), valamint a párválasztó személy saját génállománya is meghatározza, hiszen az összeillés is elengedhetetlen az utód egészséges felnevelkedése érdekében. Azonban hiába törekszenek a "legjobb" partner megtalálására az egyének, a kutatások alapján úgy tűnik meg kell elégedniük a "csak hasonlóval". Megjegyzés: a legjobb partnert a modern időkben sokkal inkább meghatározzák társadalmi elvárások és trendek, mintsem a természetbeli túlélést segítő adottságok. Az izmok, és megfelelő mennyiségű zsírréteg helyét sokszor olyan tulajdonságok veszik át, mint: humor, érzelmi intelligencia, határozottság, trendnek megfelelő öltözködés (még ha a mély ülepű nadrág ellehetetleníti is a futást). Érdemes még megismerni két másik elméletet is a párválasztás témájában: a szociális cserét és a befektetési modellt.
A modern világban azonban már ez nem feltétlenül van így, köszönhetően a szociális hálónak, az egészségügyi rendszernek. Ahogy az egyedülálló szülők példáján is látható, ma már kisebb (fizikai) kihívást jelent felnevelni egy gyermeket. Végül a modern kutatások bebizonyították, hogy igenis az egyén túlélését is kedvezően befolyásolja a párválasztás, és itt nem pusztán arról van szó, hogy két ember jobb gazdasági pozíciót tud magának biztosítani, mint egy, hanem egészségügyi nyereségekről is szó van. Egy harmonikus házasság megnöveli az élettartamot, ellenállóbbá tesz a pszichés és szomatikus megbetegedésekkel szemben, és nem utolsó sorban magasabb szociális státuszt is eredményez, ami tovább növeli a túlélés esélyeit. Az evolúciós megközelítés azonban nem csak a miértre, hanem a hogyanra is választ ad. A párválasztás lényege a legéletképesebb utód létrehozása, ezért a felek igyekeznek olyan tulajdonságokkal rendelkező párt találni, amelyek biztosíthatják az utódok kedvező génállományát.