Dsida Jenő Szerelmes Verse Of The Day

July 7, 2024

Bővebb ismertető ½Dsida Jenő az erdélyi és a mindenkori magyar költészet messzire fénylő csillagai közül való. Dsida Jenő: A szerelem éneke. Csupán harmincegy esztendőt élt. Egy évvel még kevesebbet is, mint a nagy poéta-előd Csokonai, vagy a pályatársként, barátként tisztelt József Attila. És Dsida Jenőnek is sikerült a csoda: a rövid, ellobbanó életen túlmutató halhatatlanság: a halál árnyékában fogant versek az élőknek, az olvasóknak nyújtanak gyönyörűséget. ½

Dsida jenő szerelmes versek hianyzol
Dsida jenő szerelmes versek 2020
Dsida jenő szerelmes versek az
Dsida jenő szerelmes versek magyarul
Dsida jenő szerelmes versek idezetek

Dsida Jenő Szerelmes Versek Hianyzol

Mutatjuk a Dsida Jenő vers összeállítást. Csokonai Vitéz Mihály kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. Most térjünk át a versekre. Íme a Dsida Jenő versek Dsida Jenő: Leselkedő magány Dsida Jenő: A tó tavaszi éneke Dsida Jenő: Édesanya nevenapjára Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal Dsida Jenő: Édesanyám keze Dsida Jenő: A Semmi álma Elszenderült a Semmi És azt álmodta, hogy Valami lett, S az a Valami – én vagyok! És azt álmodta, hogy a messzeségben Előttem egy szent Cél ragyog, Egy ismeretlen Cél, Amely felé megyek, megyek… És jönnek szembe utasok És kérdeznek: honnan jössz? És felelek rá: nem tudom! Dsida jenő szerelmes versek idezetek. És kérdeznek: hová mégy? Lopódzva jő az Alkony, – Lilába olvadnak a zöld mezők És szürkébe a kék hegyek, És én fáradtan, csüggedt fővel Megyek, megyek! … – – – – – – – – – – – – – – – – – – Milyen furcsákat álmodik a Semmi! Dsida Jenő: Születésnapi köszöntő édesanyámnak Dsida Jenő: Július Dsida Jenő: Szerelmes ajándék Dsida Jenő: Nagycsütörtök Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás.

Dsida Jenő Szerelmes Versek 2020

Úgy vágyna hozzád ezer puha szó, ezer csudaszó, színes, szomorú szerelemmel lázadozó. Úgy beborítna, mint földet az ég, mint fénnyel az ég a remegő rózsát, mely lengve, lobogva ég. S meghal mind, mire kinyíló ajkamhoz ér, mosolygó ajkamhoz ér, csomóba alvad, mint fagyban a földön a vér. S megkopva lassan megyek egy hűs gödörig, megyek a sírgödörig s a vallomás is fakul és üszkösödik, csak mélyül a csend s őszibb lesz mind a vidék, november lesz a vidék s az egyetlen szép szerelemre késik a bizonyiték.... Míg aztán én leszek fölötted a reggeli fény, fürtödön alkonyi fény. szó, ami néma és mégis költemény, minden magam leszek, emlék és friss levegő, szentség és tág levegő s az édesbús öröm, a testeden átremegő, házad fölött a csillag, mely álmaidba rezeg, csillog és szívedbe rezeg, szerelem, szerelem, karácsonyfádon gyertya leszek. Viharban dörgés, mely lángoló csodákra hív, háborgó csodákra hív s egy világnak zengi, mire kicsi volt s gyönge a szív. Dsida jenő szerelmes versek magyarul. Karom a földre cikázik haragos villám gyanánt, csattanó villám gyanánt s lesujt körülötted mindenkit, aki bánt... Küldd el ezt a verset szerelmednek!

Dsida Jenő Szerelmes Versek Az

- Színek zengése! Fények zúgása! Mártír mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Ó, titkok titka: a földön itt lent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! - Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét! Dsida Jenő - Fekete köpenyben - Szerelmes Szívek. Menyegzőnk lesz, kis szerelmem, s derülünk a cigánybandán. Vendégek közt üldögélünk zöldbe futott, tág verandán. Krisztus ül az asztalfőn. Künt augusztus mély, tiszta éje csillagot szór s zene-szűntén sír a tücsök lágy zenéje. Krisztus arca szép, sugárzó, szereti a víg poétát: máskülönben nem tett volna érte ilyen hosszú sétát. Súgva mondja: "Szívetek a vágytól majdhogy szét nem pattan, menjetek csak, fiacskáim, ne késsetek énmiattam! Majd én mindent elgondozok, vendégséggel baj ne légyen. A szegénység, bogárkáim, illatos és drága szégyen. " Lábujjhegyen, mint ki édes szenvedélynek titkon áldoz, surranunk el lombfüzéres nászi szobánk ajtajához. Visszanézünk… – Minden asztal csupa friss hal, friss kenyér, vizeskorsó bort zubogtat, bíborlángút, mint a vér.

Dsida Jenő Szerelmes Versek Magyarul

Ha babonázva arcodba mered a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc, elfödöm gyöngéden a szemedet. Ha fáj, ha üldöz valami titok, belefújok egy kicsi ezüst sípba: gondot-űzni tündéreket hívok. Alkonyatkor a napba bámulunk, imádkozva, míg eljön a sötét és álmodjuk az egymás közelét. S mikor szirmodat sóhajok se tépik, egy frissharmatú, boldog éjszakán, ketten, szótlanul felnövünk az égig.

Dsida Jenő Szerelmes Versek Idezetek

Megleltek engem az őrök, kik őrzik a kőfalakat, megfogtak engem az őrök s megvertek a kőfal alatt, ütöttek a fegyveresek dühödten, a fegyveresek, kik járják körbe a várost, köntösömet lecibálták: jaj, merre megyek, hova már most? Város leányai, kérve kérlek mindannyitokat, Jeruzsálem szűzei, kérve kérlek mindannyitokat: Ha drága szerelmesemet látjátok, kedvesemet, mondjátok meg neki szembe, az ő betegje vagyok csak s beléhalok a szerelembe. Beszélj, tündökletes asszony, ó, asszonyok éke, beszélj! Különb-e talán jegyesed, mint más jegyesek, hogy bánatod ekkora mély, s így elhagy a béke? SZERELMES AJÁNDÉK | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Különb-e szerelmed más szeretőknél, hogy minket ilyen túl megkönyörögsz, ó, asszonyok éke?! Ő: mint a rózsa, pirosló és mint a rózsa, fehér, kitűnik ő tízezer közt, mindenkivel felér, homloka tiszta arany, választott drága arany, a nap sugarára hasonló, fodor haja éjfeketén villog, akárcsak a holló. Az ő szeme, mint vízerecske partján puha, tiszta galamb, mint friss tejben fürödöző szépszínű, tiszta galamb.

Föl-fölvetem és némán eltűnődöm, mi is lelt tegnap este engemet? Ruháimat már szálig levetettem, még nem vettem föl hálóingemet, egyedül álltam, kissé tétovázva, szobámban, egyedül és meztelen s a villanyt aztán lassan elcsavartam. Irtózatos sötét lett. Esztelen és irgalmatlan, végtelen sötétség, este, melynek már szinte teste van, a pillanatok estek és zuhogtak és én dadogtam: - Késő este van, éjszaka is talán, s ki tudja, reggel virrad-e ily sűrű sötétre még és nem nyel-e magába mindörökre e kátrányos, fekete sűrűség? Eszembe jutott minden, ami rossz volt, rossz gondolat, vers, csók, kihűlt falat és annyi régi, sápadt ismerősöm, ki messze van, vagy lent a föld alatt. Dsida jenő szerelmes versek az. És hirtelen és furcsán ráijedtem, hogy ami eddig élt, csak a ruha: kabát, kalap, harisnya és cipő volt, nadrág, nyakkendő, kesztyű és puha ing, mely fedez és véd a zord hidegtől, véd és takar magamtól engemet: jaj, elvesztettem minden szál ruhámat, önmagamat és védő ingemet. Nem vagyok már senki tisztelt barátja, kit köszönteni illik, nem vagyok senki teremtett asszony szeretője, se lapok munka társa nem vagyok, se kártyapajtás, törzsvendég a klubban, se szerkesztő úr többé nem vagyok; se vándor, aki meredélyre kaptat se út, se cél – és költő sem vagyok, csak ember, aki minden idegével lágy takaró s melengető vacok után sír és csak áll a nagy sötétben s meztelenül Isten előtt vacog.